Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-04-01 / 4. szám
ŰJRENDSZERŰ KOZMETIKAI HÍDHORGONY 167 mint kozmetikus hídhorgonyt. Az előbbit mais nagy mértékben alkalmazzák. 1896-ban publikálják Carmichel és Marshal a fél és háromnegyed korona ősét, melynek modernebb változata alig valamivel különbözik az eredetitől. Taggart által 1907-ben bevezetett öntőtechnika egyidőre elfordította a fogorvosok figyelmét ezen horgonyokról és az öntött inlay-ket használják mint kozmetikai hídhorgonyt. Hibáikat mindnyájan ismerjük, kimozdulnak helyükről és sok a secudaer caries. A % és 4/5-ös koronák, melyek ugyan csökkentik a secudaer caries veszélyét, de a fémszélek a 'fémkorona nagyobbodása folytán láthatóvá válnak, így kozmetikailag nem jó megoldások. A porcellánégetés technikájának fejlődésével előtérbe nyomult a porcellán fazettás korona, mely különböző megoldásokban kis platin csapokkal vagy fémkerettel van a horgonykoronára erősítve. Előnye, hogy a pilléríog anyagát kíméli, erős horgonylatot ad, hátránya, hogy könnyen letörik a fazetta, vagy kioldódik a helyéről. Ennek megakadályozására erősebb fém rágóélt kell készíteni, ami pedig kozmetikailag hátrányos. Ezen kis történelmi összeállításból látható, hogy 2 évszázad fejlődése nem eredményezte azt a megoldást, melyet a gyakorlatunkban nyugodt lelkiismerettel használhatnánk és a kritikát minden tekintetben kiállaná. Az elmondott kozmetikai horgonylatok hibáinak és előnyeinek egybevetéséből konstruáltam meg hídhorgonyomat, mely legnagyobb mértékben kíméli a pillérfog anyagát, kozmetikailag tökéletes, törési és kioldódási veszélye nincs, és ugyanolyan erősségű horgonylatot ad, mint a fémkorona. Előre bocsátom, hogy ez a hídhorgony minden fogra alkalmazható, így a kis- és nagymetszőkre is. Természetesen nem állítom azt, hogy megoldottam a tökéletes kozmetikai hídhorgonyt, csak talán sikerült ezt a kérdést egy lépéssel előbbre vinnem. Megoldásomat az építészetből vettem. Ha egy falat akarnak építeni, hogy az megfelelő erősségű és tartósságú legyen, legalább 20—25 cm vastagságúra építik és anyaga rendszerint égetett tégla, melynek keménysége biztosítja a fal erősségét. Ha azonban kevésbé ellenálló anyagból, pl. gipszből csinálják a falat, úgy egy dróthálót építenek bele, ezáltal a kisebb keménységű anyagot ellenállóbbá teszik és a vastagságot is a felére tudják csökkenteni. Az akrylat-anyagok fejlődésével egy olyan anyag jutott birtokunkba, mely könynyű feldolgozhatóságánál fogva, rugalmasságával, jó színezési lehetőségével az egész világon kezdi kiszorítani a porcellánt. Hátránya a porcellánnal szemben rágófelületének aránylag rövid idő alatt bekövetkező kopása. Ugyan meggyőződésem, hogy ez a hátránya az akrylátok fejlődésével meg fog szűnni. A koronámnál ez a veszély sem áll fenn, mert a rágófelületek fémből vannak és csak a kozmetikai részek vannak akryláttal fedve. Eljárásom ugyanúgy alkalmazható porcellánnal kombinálva is, technikája ugyanaz, csak magasabb olvadáspontú fémet (platina) kell alkalmazni, mint a porcellán olvadási pontja. A porcellán törékenységét eljárásom a minimumra redukálja. Azonban az akrylatok alkalmazását jobbnak tartom. A pillér előkészítése. Lingualisan lecsiszolunk a fogból annyit, amennyit az articulatio kíván egy normális fémkoronához. Mesialisan vagy distalisan, ahol még szomszédos fog van, elcsiszoljuk a fogból a contact pontot, és még kb. 1 mm-t. A pótlandó fog felől nem hengeralakúvá, hanem egy kissé kúpalakúvá csiszoljuk a fogat. (1. ábra.) A rágóélt kissé rövidebbre csiszoljuk, mint ahogy a fémborító koronához szoktuk, mert arra kell számítanunk, hogy az akrylatot a rágóél alá visszük, ezáltal ne legyen hosszabb a korona, mint a többi fogak. A próbánál is vigyáznunk kell, hogy a nyers korona 1 mm-rel rövidebb legyen, mint a többi fog, helyet adva a rágóélben az akrylatnak. Labiálisán, ill. buccalisan hasonlóképpen készítjük elő a fogat, de vala-I. ábra. 2. ábra.
