Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-01 / 1. szám
A FOGSZABÁLYOZÁS IDŐPONTJÁNAK MEGVÁLASZTÁSA 7 ban, hol fogszabályozással foglalkozó orvos van) mindig gondosan kell mérlegelni úgy a kezelés időpontjára, mint az alkalmazott készülékre vonatkozólag. 5. Utoljára említem -— bár talán legelőször kellett volna —, hogy igen nagy fontosságú, bármilyen korban is kerül megfigyelésre egy-egy eset a feltételezhető külső és belső kórokozó tényezők azonnali kiküszöbölése, még esetleges műtét elvégzése árán is (pl. Tonsillektomia). Ezáltal a folyamat további fejlődését akadályozzuk meg, sőt szerencsés esetben az öngyógyulást is elősegítjük. * * * Nem foglalkoztam e cikk keretében az utóbbi idők egyik problémájával : az úgynevezett megelőző kezeléssel, mivel ez a kérdés még semilyen irányban nincs kellőképpen kidolgozva. Habár a megelőzés kérdésében a korai kezelés problematikája lényeges szerepet játszik. Summary. Dr. I. Varga: The Age of Orthodont'c Treatment. Author discusses the question whether the early treatment or the late one is the better method. After the analysis of the general aid special factors he concludes that the age between 9—и years can be regarded as the best in most cases. Közlemény a budapesti Stomatológiai Klinikáról. (Igazgató : dr. Balogh Károly egyet. ny. r. tanár.) Szög-, drótvarrat- és drótkötés-rögzítések állcsonttöréseknél. Irta: SKALOUD FERENC dr., egyetemi tanársegéd. Az utóbbi évek külföldi szakirodalmát tanulmányozva, meglepetéssel látjuk, hogy az angol és amerikai szerzők, mily számunkra meglepő, új utakra tértek a szájsebészeti kezeléseiknél. Áll ez elsősorban az állcsonttörések kezelésére. A nálunk megszokott konzervatív, fogakra aplikált készülékekkel vértelen úton végzett rögzí lésektől eltérve, a törvégek fixációját sebészi eljárásokra támaszkodva igyekszenek tökéletesíteni. Eljárásaik tulajdonképen az orthopäd sebészetben már régen használatos szög- és drótrögzítések alkalmazása az állcsontok területén. Az európai stomatológiai irodalomban ezek az eszközök alig ismertek. Egyedül Schrödernek az első világháború utáni közleményeiben szerepelt az állkapocs-testébe rögzített szögextenzió, mint néhány kivételes esetben használható sebészi eljárás dislocatiók leküzdésére. Ez azonban sehol nem talált követőkre. A legérdekesebb az, heg/sebészi reg ütő módszereik mellett — még egyszerű töréseknél is — csaknem minden egyes fegra készített fémsapkákat (cap splint) vagy gyűrűket (open cap splint) is applikálnak és ezeket egymással merevítő fémrudakkal összeforrasztva, vagy csavarral rögzítve (screw connacting Bar Method), oly készülékeket használnak, amilyenhez hasonlókat nálunk az első világháború idején használtak. Ezeket nálunk, mint túlságosan terjedelmes és komplikált elkészítést igénylő készülékeket, később elhagyták és ma már úgy-I. ábra. Drót varrattal rögzített transplantatum az állkapocs vízszintes részén.
