Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
A FÚRÁS ÉS CSISZOLÁS MELLÉKHATÁSAINAK KIKÜSZÖBÖLÉSE 143 két kell használnunk, amelynek nagy keménysége és a kopás következtében állandóan változó új, éles legkülönbözőbb élszögű kristályszemcséi a legkeményebb zománcot is képesek elforgácsolni. Különösen alkalmasak erre a gyémántkövek. Ismerve a zománc prizmákból összetett szöveti szerkezetét, fúróval is megmunkálható az, ha már valahol megbetegedett, felpuhult és a forgácsolást itt kezdjük úgy, hogy fúrónk éle a zománcprizmák lefutásának irányával párhuzamosan, tehát a fog felületére merőlegesen működjék, mikor is a fúró élének a zománcprizmákat nem kell elforgácsolni, hanem csupán teljes egészükben egymáshoz való összefüggésükből kiragadni, így a súrlódás, a hőképződés is lényegesen kisebb. A forgácsolás foka nagyrészt tőlünk függ. Ideális az volna, ha egy, vagy legalább is minél kevesebb darabban tudnánk eltávolítani a felesleges foganyagot, de ez a mai eszközeinkkel lehetetlen lévén, igyekszünk, ahol ez lehetséges, nagyobb forgácsot adó, nagy átmérőjű fúróval nagy fogásmélység és nagy előtolás mellett dolgozni, így ugyanazt az anyagot lényegesen kevesebb darabra osztva távolítjuk el, természetszerűen a hőképződés is ennek arányában csökken. Ahol finom munkát kell végeznünk, ott ez nem kivihető, mert minél nagyobb a fúró, minél nagyobb fokú a forgácsolás, annál egyenetlenebb a nyert felület. Időben is nagy megtakarítást jelent a nagyobb fúró használata. Ebből természetszerűen következik, hogy a dentin kővel való megmunkálása nem ideális, de finom felületek eléréséhez itt is nélkülözhetetlen. Természetes, hogy az éles fúró, a tiszta, szemcsés felületű kő jobban forgácsol és kevésbbé surlódik, mint a letompult élű, eltömeszelt felületű. Helyes kezelés mellett egy jó fúróval több gramm dentint elforgácsolhatunk, ha ügyelünk arra, hogy túl ne melegedjék s hogy zománcot ne, vagy csak szöveti szerkezete figyelembevételével fúrjunk. A letompult élű fúró hőtermelése az elforgácsolt dentin mennyiségéhez viszonyítva sokszorosa lehet az élesének, hatásfoka pedig ennek arányában csökken. Semmiképen sem gazdaságos életlen fúróval dolgozni, amely nemcsak időben jelent veszteséget, de a hőképződés miatt igen kellemetlen is. Mai tudásunk szerint, ha a dentint beidegzett területnek tekintjük, akkor meg éppen be kell látnunk, hogy az éles fúróval metszés kisebb inzultust jelent, mint a roncsolás. Bár az beigazolva még nincs, hogy a dentinben található idegrostok érzőek-e vagy trofikusak, így lehet, hogy a fájdalom keletkezésének főoka mégis csak a melegedés következtében előálló protoplazma változásokban rejlik (concentrálódás, coagulatio, necrosis). Az eltömeszelt (amalgamos) kövek rossz hatásfokkal, nagy hőképzödés mellett dolgoznak, az ilyenek felületét egy másik kemény kővel le kell koptatnunk, vagy kőélesítővel ki kell élesítenünk. A kövek közül azok a leghatásosabbak és használatban a legkellemesebbek, amelyek a nagyszemcséjűek és működés közben erősen kopnak. Ezeknél ugyanis mindig új, éles kristályszemcsék forgácsolnak és a súrlódás közben íelmelegedett felület a kőről lekopik, így lényegesen kevesebb hőt adhat át a fognak. A gyémántköveket rendkívüli keménységük, nagy éltartósságuk miatt minden más fölé kell helyeznünk, de ezeknél különösen fontos a rendkívül nagy forgácsolási sebesség és a kis előtolás, tehát a köveket szinte csak lehelletszerűen szabad működés közben a foghoz tartanunk és a hűtés még így is elengedhetetlen. A maró fogainak élszögét a forgácsolandó anyag szerint kell meghatározni. A mi fúróink hegyes élszögei dentin forgácsolásához vannak szerkesztve. Minél keményebb, szívósabb az anyag, az élszög annál jobban kell, hogy megközelítse a 90°-ot. Ebből is következik, hogy zománchoz inkább követ használjunk, mert ott mindenféle élszögü kristály előfordul. A fémtömések (amalgam, betétek) fúrására külön fúrókat szerkesztettek, amelyek az ipari spirálfúrókhoz nagyon hasonlóak. Ezek használata leghelyesebb a tömések eltávolításához, de szükségből a gömb- és fissura-fúrók is használhatók. A fémek jóvezetők lévén, a forgácsolás közben termelt hőt könnyen átveszik, és tömegüknél fogva tartósan a fogbél felé is vezetik. Fúrás közben gondoljunk erre, mert ha melegedés következtében fájdalom jelentkezik, az nem szűnik meg azonnal, hanem a tömés tömegétől függően néhány másodpercig eltarthat. Itt a fúrás helyének változtatása nem sokat számít, mert a fém a különböző helyen termelt hőt átveszi és tovább vezeti, miért is a fúrást vagy ütemes megszakításokkal, vagy hűtéssel végezzük, lehetőleg alacsony fordulatszám mellett.
