Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
126 DR. SZOKOLÓCZY-SYLLABA BÉLA 5. ábra. Röntgenfelvétel anteroposterior irányból. A fogfilm az állkapocság mögött, a röntgenlámpa az ellenoldali kisőrlők felől. Ä tört tü műtéti eltávolításával járó rendkívüli nehézségek s a sikertelenséget követő, esetleges súlyos szövődmények vitássá tették a kérdést, helyes-e a tűt eltávolítani, vagy sem. Az a tapasztalat, hogy a tört tű évek során át is ártalom nélkül a helyén marad, konzervatív álláspontra hangol. Az irodalomban a német Neumann említést tesz arról, hogy a tört tű körül fertőző góc támadt, s következményei csak a tű eltávolítása és a góc kiirtása után szűntek meg. De nem elképzelhetetlen az sem, hogy idővel igen kismérvű elmozdulás is a környéki erek és idegek sérülését eredményezheti, s ha figyelemmel vagyunk a beteg nyugalmára is, akinek végeredményben mégsem lehet teljesen közönbös, hogy élete végéig betört tűt visel izmai között, akkor ugyanolyan mértékben kívánatosnak is lehet tartanunk a tű eltávolítását. Klinikánkon szerzett tapasztalatok alapján mérlegelve a kérdést, az a felfogásunk alakult ki, hogy egy jól felszerelt és szájműtétekre beállított intézetnek nem szabad elzárkóznia e műtét elől. A műtét azonban csakis igen jól begyakorolt, állkapocssebészetben igen jártas fogorvos kezébe való. Az anatómiai viszonyok és a törttű helyzetének előzetes vizsgálata nagyjából már előre is tájékoztat a műtét várható nehézségeiről. Ha az állkapocsszár elülső és belső felszíne vaskos izomzattal borított, s ezen felül a szár széles is, sőt talán szögletével erőteljesen kifelé is fordul, a műtét igen nehéznek ígérkezik. A tű elhelyezkedése, a tört tűrészlet nagysága szintén sejtetni engedi a műtét kimenetelét. A lingula előtt betört tűrészlet ígéri aránylag a legkevesebb nehézséget az eltávolításhoz. Részben elől fekszik, részben pedig a csontot éri, vagy legalábbis hegyével a csont felé irányul. Műtét közben elmozdulásával nem kell számolni, mert a csonton megakad. A lingula mögé került tűrészlet sokkal nehézebben kutatható fel, még ha hosszabb is, mert a csontot rendszerint nem éri el, s éppen ezért műtét közben mind beljebb és beljebb csúszik az izmok között. Az esetről-esetre változó helyzetek számos változatát adják a műtét nehézségeinek, amelyek a hozzáférhetőség akadályai, a lokalizáció és a műtét közbeni tájékozódás tekintetében különböző variációkban jelentkeznek. A röntgennel való lokalizációt s a műtét közbeni tájékozódást megkönnyíti az alábbi, klinikánkon kialakult, eljárás. Kontrolitűvel végzünk röntgenfelvételt, a lingula tájára szúrt kontrolitűt a pofanyálkahártyára kivarrjuk s itineráriumnak a műtét tartama alatt is bent hagyjuk. Az eljárás menete a következő: a műtéti területet előbb érzéstelenítjük. Érzéstelenítés után a fecskendőtű manubriumára steril selyemfonalat kötünk, s a fecskendő segítségével a tűt az állkapocsszár belső felszínén haladva a lingula sebészi tájára szúrjuk. Majd a fecskendőt a tűről lefejtve s a beszúrt tűre kötött fonalat varrótű segítségével a pofanyálkahártyára öltjük ki s a csomóval rögzítjük. Nagymérvű szájnyitás mellett kétirányú röntgenfelvételt végzünk a kontrolitűvel. Late-6. ábra. Antero-posterior irányból készített felvételről megállapítható, hogy a vízszintes síkban milyen távolságra van a tört tűrészlet a kontrolitűtől.