Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
124 ÉSZREVÉTELEK A FOGSZABÁLYOZÁS NÉPSZERŰSÍTÉSÉHEZ többnyire nem elegendő és megfelelő gépi kezelés nélkül csak ritkán következik be a kívánt fogelmozdulás. A kihúzott fog helye gépi kezelés nélkül gyakran nem kívánt módon záródik, egy fogat eltávolítottak, de ez nem hozott sem szépészeti, sem funktionális eredményt. A húzás szükségességére és annak javallatára vonatkozóan a magyar szakirodalomban is bőséges adat van. Ad 3. Azáltal, hogy a készüléket megfelelő laboratórium készítené el, a kevésbbé gyakorlottak is végezhetnék a szabályozást. Véleményem szerint ez súlyos veszélyeket rejt magában. a) Az orvosnak kell tudni és meghatározni azt, hogy a fennforgó esetben milyen készülék és milyen fogelmozdítás szükséges. b) A fogszabályozó gépek applikálása és időnkénti aktiválása csak a páciens jelenlétében és az orvos által végezhető el. Ezen utóbbiak több dróthajlítási ügyességet kívánnak meg, mint maga a készülék előállítása. Ha az orvos nem uralkodik kellően a készüléken, abban olyan erőket ébreszthet, amelyek súlyos károsodást okoznak. (Pl. gyökérfelszívódás, fogkidőlés, helybezáródás). Hangsúlyozni kell e helyen, hogy ez nem feltételezés, hanem az élet produkálta valóság. Ilyet minden osztállyal rendelkező szakember tapasztalt már. Tehát nem egyszerűsödik véleményem szerint a szabályozás azáltal, ha kész lemezes, vagy más készüléket kap a technikustól a kellő gyakorlattal és tudással nem rendelkező orvos. Ha ezt az irányelvet nem tartják be, a fogszabályozás «vak vezet világtalant» módjára történik még akkor is, ha a készülék esetleg akrilátból vagy aranyból van és tükörfényesre van polírozva. A laboratórium vagy speciális technikus megkönnyítheti az orvos munkáját és növelheti az elvégezhető munka mennyiségét, de sem az elméleti tudást, sem a manualitást nem pótolhatja. A tört tű eltávolítása a lingula tájáról. Irta : Dr. SZOKOLÓCZY-SYLLABA BÉLA egyetemi magántanár. A linguatájéki érzéstelenítés legkellemetlenebb szövődménye az érzéstelenítő tű törése. Az ezzel kapcsolatos probléma akkor merül fel, ha a tört tűdarab mélyen a nyálkahártya felszíne alatt marad vissza. Eltekintve a beteg nyugtalan magatartásától és a tű anyaghibáitól, a törés okát főleg az érzéstelenítés azon módszerében látjuk, amely a tű irányváltoztatását teszi szükségessé a szövetekben való haladása közben. Ez akkor fordul elő, amikor csak a szájfelőli támpontokra támaszkodunk, s a helyes irányt csak a tű tapogatódzó irányváltoztatásával tudjuk megtalálni. Ha ez az irányváltoztatás túlságosan erőszakolt, a tű törik. Az irányváltoztatásra legtöbbször az az érzés ad okot, hogy vagy túlságosan a lingula elé, avagy túlságosan mögé jutottunk a tű hegyével. A lingula elé akkor jutunk el a tűvel, ha az állkapocsszárnak az állkapocstesthez viszonyított elhajlását nagyobbmérvűnek tételezzük fel, mint amilyen a Valóságban. A tű tehát kelleténél előbb ér csontot, hegyével a periosteumba fúródik, s a hegyéhez tartozó részleteivel a m. pterygoideus internus, és esetleg a m. temporalis tapadó izomvégei közé ékelődik. A tű törése elképzelhetőleg úgy jön létre, hogy hibás technikával a fecskendőtű hegyét mediális irányba igyekeztünk eltolni a hátrább eső lingula felé. A tű rugalmassága azonban ezt az erőszakos mozdulatot nem tudja követni és eltörik. A tört tűrészlet ebben az esetben rendszerint rövid, mert csak kis része van izmok közé ékelve, helyzetváltoztatásra azonban vagy nincs lehetősége, mert hegyével vagy a periosteumba fúródott, vagy ha elmozdulhat, ez csupán a csont felé lehetséges. A lingula mögé akkor irányítjuk a tűt, amikor az állkapocsszár elhajlását a valóságnál kisebbmérvűnek tételezzük fel. Ilyenkor a spatium pterygomandibulare medialis falát képező m. pterygoideus internusba fúródik a tű, s a csontfelülettőL
