Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
120 DR. SUGAR LÁSZLÓ : A FOGLAZULÁS GYÓGYÍTÁSA folyamatban vannak. Az eredmények megítéléséhez elég nagyszámú eset és hosszabb idő szükséges. Végezetül még néhány szót szeretnénk szólni a foglazulásos betegek utókezeléséről. Tudnunk kell, hogy a foglazulás kezelése csak akkor jár tartós eredménnyel, ha rendszeres utókezelés egészíti ki. Ennek feltételei : i) a beteg részéről a rendszeres fog- és szájtisztítás, kiadós rágás, ami a fogak öntisztulását biztosítja, dezmficiens szájöblítők használata, rendszeres ínymassage. Erre legalkalmasabb a Morelli által összeállított Dentosal, vagy a Paradil. 2) Az orvos részéről: rendszeres ellenőrzés, különös tekintettel a kezdődő ínygyulladásokra, gyakori fogkőtisztítás és a fogazat funkciós egyensúlyának ellenőrzése és megtartása. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a foglazulás kifejlődése mai felfogásunk szerint nem vezethető vissza egyetlen okra. Kialakulásában 1) veleszületett tulajdonságok, így : az öröklés és az alkat mint hajlamosító tényezők ; 2) általános megbetegedések, így : anyagcserezavarok, a belső secretiós mirigyrendszer, elsősorban a hypophysis, thyreoidea, parathyreoidea, a pancreas insularis apparátusa, a nemi mirigyek működési zavarai, a vegetativ idegrendszer betegségei, mint kóroki tényezők szerepelhetnek, végül 3) lokális ártalmak, így : az íny ismétlődő hurutos és fekélyes gyulladásai, az artikulációs egyensúly megbomlása lehetnek a foglazulás megindítói. Ennélfogva kezelésünk eredménye akkor lesz kielégítő, ha az anamnesis felvétele, beható és részletes fogászati és belső vizsgálat és az egyes tünetek alapján felállított pontos indikációk szerint elvégezzük a megfelelő belső kezelést (roborálás, hormonadagolás stb.); a szájtüneteknek megfelelően pedig az ínygyulladás kezelését, a tasakok kiirtását, a fognyaki érzékenység megszüntetését és az artikulációs egyensúly helyreállítását. Irodalom. Balogh K.: A stomatologia tankönyve. 1948. — F. Driak, E. Greiner, F. C. Krasa: Grundlagen und Technik von Gottlieb’s Impregnierungsmethode usw. Z. Stomat. 1948. S. 133. — Hattyasy D.: Hormonhatás és fogazat. F. Sz. 1939. 437. o. — St. Loos: Klinische Frühdiagnose von, Parodontopathien. Z. Stomat. 1948. S. 120. — E. Lőrinczy, L. Sugár, J. Kuchárik: Untersuchungergebnisse usw. Paradentologie, 1948. S. 26. — Mathis: Paradentose. 1948. — Molnár L.: A paradentozis mechanotherapiaja. A stomatologia haladása. 1946. — G. Morelli: Beitrag zur Ätiologie usw. Z. Stomat. 1938. S. 1201. - Sugár L., Kuchárik J.: Alkati elváltozások a lazulásos parodontózis kóreredetében. F. Sz. 1948. i. o. -— Sugár L.: A parodontozis kezelése rögzítő sínekkel. Gyakorlati eredmények a stomatologiában. 1947. Észrevételek a fogszabályozás népszerűsítéséhez. Irta : Dr. SZENTHE ISTVÁN egyetemi magántanár. A Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatóinak rendszeres vizsgálata, folyamán, kb. háromezer hallgatót átvizsgálva, azt találtam, hogy a fogsorívek záródása és illeszkedése csak kb. 3-—5%-ban mondható ideálisnak. Kb. további 5—10%-ban teljesen szabályosnak tűnik ugyan fel a fogazat, de a normálisnak vett harapási mélység mellett (2 mm-es túlharapás) kifejezett a sagittalis Christensenjelenség. Összesen tehát kb. 85—90%-ban nem mondható normálisnak a fogazat. A rendellenesség mértéke igen változó, ezért csak szubjektív és hozzávetőleges lehet az a megállapítás, hogy hány %-ban áll fenn csupán csak többé-kevésbbé jelentéktelen és hány %-ban kifejezett szabálytalanság. Mégis azt mondjuk, hogy az eseteknek kb. io-—20%-ban olyanfokú a helyzeti rendellenesség, hogy funkcionális vagy esztétikus okokból súlyos hibát okoz, ezért feltétlenül indokolt lett volna a fogszabályozás. Úgy hiszem, a számszerű megállapítás közelítően érvényes országunk egész lakosságára is.
