Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-01 / 1. szám
4 DR. VARGA ISTVÁN metsző nem a szabályos helyen tört elő, hanem ú. n. labial-okkluzióban van, vagyis a többi fogakhoz képest az ajak irányában előreáll, gyógykezelésünk módja az, hogy valamely külső erővel — lehet az akár egy vékony rúgó igen kis ereje is — befelé igyekszünk szorítani a fogat. Tudjuk, hogy a fog koronájára ható erő a fogat nem saját hossztengelyével párhuzamosan (mint az angolok mondják : bodily — testesen) mozdítja el, hanem a fog olyan tengely körül fordul el, mely a gyökér nyaki és középső harmadának határán van és a frontális síkban mesiodistalis irányban halad. Ebből könnyen érthető, hogy a fogkoronára ható nyomás alatt a legnagyobb utat a rágóél teszi meg, mely a forgási tengelytől legmesszebb esik. De ugyanez áll a gyökérre is reciprok értelemben : a gyökércsúcs éppen ellenkező irányban, de szintén a legnagyobb utat kellene, hogy megtegye. Mivel azonban a gyökér csontos tokban, az alveolusban ül, nem mozoghat szabadon, hanem a csont ellenállását kell, hogy leküzdje. Mint az erre vonatkozó szövettani vizsgálatok kimutatták, az elmozdulás még kifejlődött gyökér esetében sem játszódik le a gyökérfelszín kisebb-nagyobb károsodása nélkül. Ki nem fejlődött gyökéren pedig, melynek fala vékony és még nem is kellőképpen meszesedett el, s melynek gyökércsúcsa még nem záródott, vágj- más szóval még nem is végleges hosszúságú, a károsodások is számottevőbbek. A gyökérnek az elmozdulás irányában elhelyezkedő falfelszíne felszívódik, vége meghajlik s eredményképpen az egyenesnek induló gyökér hajlott lesz. Ez ugyan a fogszabályozás kozmetikai sikerét nem érinti, de a gyökér nem lesz teljes értékű, s ez az élet folyamán esetleg szükséges fogorvosi beavatkozásokat zavarja. Görbe, hajlott gyökéren nem lehet eredményes gyökérkezelést végrehajtani. (Ezek Darcissac vizsgálatai.) Másik példa : 7 éves korban az I. tej moralis gyökerei között már helyetfoglal az I. kisörlő koronája. Ha szabályozáskor a tejfogat elmozdítjuk, kedvező esetben a gyökerek magukkal viszik az állandó fogkorona csiráját is. De megtörténhetik, hogy a tejörlő dőlése esetében a gyökerek az állandó fogcsirát ellenkező irányba viszik a fentebb ismertetett tengely körüli forgás miatt, s a következmény az lesz, hogy az állandó fog szabálytalan helyen tör elő. Ha a tejmoralis gyökerei a fogszabályozás idején már felszívódóban vannak, a helyzet annyiban előnyösebb, hogy a gyökerek nem befolyásolják az állandó fogcsira helyzetét. De másrészt hátrányos is lehet, amennyiben a tej fog szabályozását hiába végeztük, mert az állandó fog csiráját nem vittük a szabályos hely felé, s az rendellenes helyen tör elő. összegezve a fogfejlődéssel kapcsolatos fogszabályozási szempontokat, arra az eredményre kell jussunk, hogy inkább a későbbi fogszabályozási idő mellett döntünk, mivel a korai szabályozással vagy a gyökér fejlődését zavartuk meg, vagy nem befolyásolván az állandó csira helyzetét, későbben újabb beavatkozás válhatik szükségessé. III. Az öngyógyulás. Mint már említettem, a fogszabályozási rendellenesség nem betegség, hanem olyan hibás fejlődési állapot, melyet különböző belső és külső (endogen és exogen) okok idéznek elő. De úgy a belső, mint a külső kórokozó tényezők változásnak vannak alávetve. A belső secretiós correlatio magától is helyes mederbe terelődhetik, s az addig kóros irányú fejlődés előidézte fogazati rendellenesség javulhat, sőt teljesen el is tűnhetik. Ez az öngyógyulás. Ha ez a változás még a tejfogazat idején következik be, szabálytalan fogazat után teljesen szabályos állandó fogazat is nőhet. Még gyakoribb a külső okok előidézte szabálytalan fogazat öngyógyulása. Rossz szokásokról, melyek a kis gyermek fogazatának szabálytalan fejlődéséhez okot szolgáltattak, igen gyakran letesz a gyermek. Ez esetben a tejfogazatban már kialakult rendellenesség is javulhat, de még akkor is, ha ez nem következik be, szabályos lehet az állandó fogazat, sőt legtöbb esetben az is marad. Igen gyakori például az ujjszopás, tollszár vagy takarócsücsök rágása által előidézett szabálytalanság teljes öngyógyulása, ha az említett külső ok megszűnik. Ha a gyermek elhagyja rossz szokását : «kinövi» a fogazati hibát. Nem tartozik a szorosan vett öngyógyulás esetei közé, de mégis itt kell meg
