Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
118 DR. SUGÁR LÁSZLÓ sen csökkenti az utófájdalmakat és a fogak érzékenységét. Négy napig marad a fogon. Az ínyseb többnyire ez alatt az idő alatt friss hámborítékot kap. Enyhébb esetek ben sekély tasakoknál eredményes a duzzadt íny diatermiás tűvel való coagulatiója, ami a hám lelökődését és az íny zsugorodását idézi elő. Csonttasakok esetében, amikor az ínyhám, vagy a sarjszövet beterjed a fog és a proc. alv. csontlemeze közé, a csonttasak megszűnése csak akkor következhetik be, ha innen a hámot sikerül eltávolítani, a granulációt kikaparni és ezek helyébe friss kötőszövet, ül. hegszövet kerül. Csonttasakok esetében úgy járunk el, hogy érzéstelenítés és lebenyes feltárás után a tasakban lev > hámot és sarjszövetet a csont lehető kímélése mellett gondosan kikaparjuk és az ínyt a fogak nyakához fektetve visszavarrjuk. Fognyaki érzékenység kezelése. Az íny atrofiájakor, különösen pedig ínylemetszés után gyakori a fognyak és a szabaddá vált foggyökér nagyfokú érzékenysége. Az érzékenység csökkentésére közismert a 30%-os ezüstnitrát ecsetelés. Enyhébb esetekben nátrium hydrocarbonatos bedörzsölés, vagy tömény kalium cárbonicumos oldattal ecsetelés is eredményes. Nagyfokú érzékenység esetében látható helyeken inkább a fehér ezüstvegyületeket alkalmazzuk. Ilyen a Gottlieb-íé\e impregnáló eljárás, amelynek segélyével az esetek jelentékeny részében a fognyaki érzékenység jelentékeny csökkenését értük el. A Gottlieb-eljárás kivitele : gondos depurálás és polírozás után 3-—4 fogat vattatekercsekkel izolálunk, a fogakat benzinnel letisztítjuk és meleg levegővel megszárítjuk. Ezután a fog minden felületét 40%-os zinkchlorid oldattal beecseteljük és I percig rajtahagyjuk, majd 20%-os sárgavérlúgsó oldattal (káliumferrocyanid) ecseteljük és félpercenként 2—3-szor megismételjük. Ezután 1 percig 10%-os ezüstnitrát oldatot ecsetelünk a fogakra. Ezáltal zinkferrocyanid, ezüstferrocyanid és ezüstchlorid (mind a három oldhatatlan fehér csapadék) keletkezik. A nyáltól izolálást csak ezután szüntetjük meg. Az artikulációs egyensúly helyreállítása. Artikulációs egyensúly alatt értjük a rágónyomásnak a fogakon való egyenletes elosztását úgy, hogy a rágás alkalmával a fogra ható erő ne károsítsa a parodontiumot. Ezt a célt szolgálja 1) a fogak becsiszolása, 2) a meglazult fogak sinezése és 3) a hiányzó fogak pótlása. 1) A fogak becsiszolását traumás occlusio kiküszöbölése céljából végezzük, ide* tartozik : a) rágófelületek nivellálása, hogy egyes meghosszabbodott fogak túlkorai érintkezését megszüntessük. b) Meghosszabbodott fogak megrövidítése abból a célból, hogy az extraalveolaris emelőkart megrövidítsük és ezáltal a csontban megtámasztott gyökéri rész és a szabadon levő koronái rész közti aránytalanságot megszüntessük. c) A fogak szánkaartikulációba becsiszolása különösen meredek csücskű fogak esetén, amikor a fogak természetes kopása elmarad. A szánkaartikulációba becsiszolást úgy végezzük, hogy megállapítjuk a metszőfog túlharapását és részben a felső, részben az alsó frontfogakból lecsiszolunk annyit, hogy centrálokkluzióban a metszőélek egy egyenesben feküdjenek. Ezután az oldalsó felső fogak külső, buccalis csücskeit, az alsó fogak belső, lingualis csücskeit csiszoljuk le. Ezáltal a fogak egymáson elcsúszását lényegesen megkönnyítjük és a fogra ható vízszintes irányú billentő erőt csökkentjük. 2) Lazuló fogak sinezése: A fogak rágóképességének megtartása, helyreállítása és a fogak élettartamának meghosszabbítása céljából végezzük. Készíthetünk evehető és rögzített sínt. A levehető sínek közül leginkább az Elbrecht-féle tovafutó kapocsból álló drótsínt és a Gottlieb-féle harapásemelőt, vagy vulkanizált sínt használjuk. E levehető
