Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1949-02-01 / 2-3. szám

ÖRÖKLÖTT STOM. JELL. A SZEMÉLYAZONOSSÁG MEGHATÁROZÁSÁBAN 109

тек családi kapcsolatának tisztázása kerül szóba, továbbá, ha fondorlattal idegen gyermeket próbálnak asszonyok — rendesen anyagi előnyökért — sajátjuknak feltüntetni a terhesség, a szülés és a gyermekágy színlelésével (gyermekalácsúsztatás). Ez utóbbiaknál főleg gyakoriság szempontjából még fontosabbak az ú. n. apasági keresetek, gyermektartási perek.

A családi vérségi kapcsolat kiderítésére már a múltban is igénybevették a vércsoportvizsgálatokat, s bizonyos öröklött sajátosságokat : az ujj begy rajzolatot a szivárványhártyák színét, a fül, orr, száj, homlok hasonlatosságát. C arleton-Simon ajánlották a szemfenék rajzolatának lefényképezését és összehasonlítását. Újabban a családi antropológiai vizsgálatok, ikerkutatások és kísérletes vizsgálatok lényegesen elősegítették azt, hogy a családi kapcsolat nemcsak negatív kizárással — mint amilyen a vércsoport —, hanem pozitív adatokkal is bizonyítható. E bizonyítékok között nem hanyagolható el a stomatologia körében előforduló öröklött sajátosságok, rendellenességek jelentősége sem. Természetes, hogy egy bizonyos öröklött sajátosság egymagában még nem elég bizonyíték a származási kapcsolat megállapítására, illetve kizárására, de ha többféle azonos sajátosságot, rendellenességet sikerül kimutatni, ez már értékesíthető a bizonyításban. Mert há a vércsoport, ujjbegypapillárisrajzolat, fogazati rendellenesség, esetleg egyéb jellegzetességek egyeznek, illetve megfelelnek a szóbajöhető felmenőkével, akkor ez döntően igazolja a közvetlen leszármazás kapcsolatát. Adott esetben a vizsgálat nem szorítkozhatik csupán a vizsgált egyén, gyermek s a kérdéses szülők személyére, hanem a lehetőség szerint a kérdéses szülők testvéreire, a kérdéses nagyszülőkre és a vizsgált egyén feltételezett testvéreire is lehetőleg ki kell terjeszteni a kutatást, mert sok sajátosság egy nemzedékben esetleg rejtve maradhat. Figyelembe kell tovább azt is venni, hogy a vizsgált egyén öröklött jellemző sajátságait mennyiben • befolyásolták bizonyos orvosi beavatkozások : pl. a tej fogak időelőtti eltávolítása, esetleg állcsontsérülés, vagy az életkörülményeknek feltűnő és lényeges megváltozása. Természetesen a stomatologiai sajátosságok egy részének, különösen pedig a fogazati rendellenességeknek összehasonlító vizsgálata legkorábban csak akkor végezhető el, ha a vizsgált legalább is már tej fogazattal rendelkezik, mert ezek a jellegzetességek csak a méhen kívüli fejlődés folyamán jutnak fokozatosan felszínre. A serdülés korában levőkön, vagy felnőtteken — akiken a jellegzetességek általában kifejezettebbek szoktak lenni — a fogazatösszehasonlítások megbízhatóbb eredményt adnak.

Tehát melyek azok a stomatologiai sajátosságok, rendellenességek, amelyeknek öröklődését a családi antropológiai vizsgálatok, ikerkutatások, nemkülönben kísérletes vizsgálatok kiderítették, vagyis milyen pozitív öröklődési adatokat használhat fel a stomatologus; a személyazonosság tisztázására. Ezek a jellegzetességek csaknem kizárólag morfológiaiak, s így aránylag könnyen összehasonlíthatók. Természetesen minél ritkább valamilyen sajátság, annál jellegzetesebb. Minthogy pedig minden öröklött tulajdonság az életkörülményektől befolyásolt, anyai és apai félből tevődik össze, adott esetben tisztázni kell, hogy milyen tulajdonságok származhatnak az anyától, s melyek jellegzetesek az apára. Ismerni kell azonkívül, hogy egy bizonyos sajátosság az átlagnépességben milyen gyakran fordul élő, s hogy mikor lehet szó egy bizonyos családi körben jellegzetesen gyakoribb előfordulásról.

I. A lágyrészek és a csontok jellegzetességei.

I. A száj lágyrészeit illetően meg .kell figyelni a felső és alsó ajak bőrének és nyálkahártyájának szélességét. Fischer E. vizsgálatai szerint az ajakforma, az ajakpír szélessége, s a zárt ajkak viszonylagos helyzete, nagyjából azonos életkörülmények mellett, egymást követő nemzedékeken kihagyás nélkül öröklődik. Ezeknek megállapítására a felső ajkat az orrsövény alsó szélétől az ajakpír határáig, pontosan a középvonalban kell lemérni, az alsó ajkat pedig az ajakpír szélétől az állcsúcsig. Az ajakpír szélességét normálisan zárt ajkak mellett a bőr-ajakpír határtól az alsó és felső ajakpír találkozási helyéig mérjük. Ugyanekkor megállapítjuk, hogy milyen alakú (hullámos lefutású) az ajakpír íve. Az orrajki barázda is jellegzetes lehet