Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
106 DR. SALLAY KORNÉLIA ÉS NÁDOR KÁROLY Kallikreinnek ez alatt a rövid élettartam alatt, mért termelik a nyálmirigyek olyan nagy mennyiségben — napi 2000 egység —, ha úgyis elpusztul a gyomorban. Brugsch, Hörsters és Rothman szerint a Kallikrein az erjedésben mint coenzym szerepelne. Ezt azonban Frey, Kraut és Werte nem tudták megerősíteni. Az út a szájból a gyomorig különben is olyan rövid, hogy ez alatt az idő alatt, ha lenne is valamely szerepe a Kallikreinnek az emésztési folyamatban, az igen jelentéktelen. Nagyobb jelentőségűek azok a vizsgálatok, amelyek a Kallikreinnek a gyomor-bél secretiót és motilitást fokozó hatásával foglalkoznak. Duscht és Lingmann an-, sub- és normacid egyéneknek i. V. 6—8 egység Kallikreint adtak. Mindhárom esetben gyomorsecretiofokozódást tapasztaltak, bár ez kisebb volt, mint insulinra, vagy histaminra bekövetkező gyomorsecretiofokozódás és atropinnal akadályozható volt. Ungar és Parrot a nervus lingualis perifériás csonkjának izgatása után figyelték meg a gyomor-secretio fokozódását. Feltételezték, hogy a gyomor-béltractus idegingereit a Kallikrein viszi át humorális úton. Hogy maga a Kallikrein hogyan hat, arra vonatkozóan Werte végzett beható kísérleteket. Túlélő, felfüggesztett kutyavékonybelet a Kallikrein már igen kis mennyiségbén kontrahál, de csak a serosa felől hat így, a mucosa felől hatástalan. Ha a Kallikreint előzőleg fél óráig emberi serummal hozta össze és 37 fokon állni hagyta, a serum inactiválta a Kallikreint és a contractio kimaradt. Ha azonban a Kallikrein-serumkeveréket rögtön az elegyítés után vitte a bélre, sokkal erősebb contractiót kapott, mint amilyet egymagában a Kallikrein okozott volna. Werte részletes megfigyelései alapján a következőket állapította meg : ha az emberi serumhoz (vagy vérhez) Kallikreint teszünk, felszabadul ott bél- és uterus-összehúzó, vérnyomáscsökkentő anyag (DK Substanz), amely előanyagában már ott van a serumban. Ennél a folyamatnál a Kallikrein mint ferment szerepel. Ezt a DK-anyagot a vérben ugyancsak jelenlevő inactivatora gyorsan hatástalanítja. A folyamat irre versibilis. Minthogy a DK-anyag a vérrel mindenütt ott van a szervezetben, lehetséges, hogy a Kallikrein minden megnyilvánulásában ennek fölszabadítása által hatásos. Már Pavlov kísérleteiből tudjuk, hogy ha a gyomorfistulás kutyának gumicső vön egyenesen a gyomrába visszük az ételt, sokkal kisebbfokú gyomor-secretiót kapunk, mintha megrágatjuk vele. Hogy ilyenkor nem a lenyelt nyál a legdöntőbb, ezt bizonyítja Sokolov, aki amidőn nyálat vitt a Pavlov-kutya gyomrába a gumicsövön át, csak igen kisfokú secretiót tapasztalt. Carlson gyomorfistulás emberen direkt a gyomorba vitt nyálnak nem tudta megállapítani secretagog hatását (idézve Bugyi után). Bugyi vizsgálatai szerint étkezéssel activált, intraventriculárisan adott nyálnak van secretagog hatása, de kisebb, és a görbéje időben eltolt a coffeines próbareggeliéhez képest. Ezek az adatok azt látszanak bizonyítani, hogy a gyomorsecretio megindítására nem a lenyelt nyállal a gyomorba jutott, hanem inkább a nyálmirigyek fokozott működésével kapcsolatos, belsősecretiós úton a vérbe került secretagog anyag a hatásos. Babkin és Mc Intach és Quart, majd Emmelin és Kahlson azt a hipotézist állították föl, hogy az emésztés első szakaszában a szájból kiinduló reflex hatására vagus útján indul meg a secretio. Lehet, hogy ezt a reflexmechanizmust — ahogy Ungar és Parrot feltételezték — a nyálmirigyek belsősecretiós működése indítja meg. A reflex hatására a gyomorfundus sejtjeiben histamin szabadul fel, sőt az emésztés további szakaszaiban a gastrin is képes a gyomorban histamint felszabadítani. A histaminhatás atropinnal nem szüntethető meg, ezért Yvy és Bachrach feltételezték, hogy atropinnal nem csökkenthető gyomorsavtermelés — pl. ulcus duodeniben — ilyen eredetű lenne. Azonban, hogy nem csak histaminról van szó, amellett szól az a számtalan vizsgálat, amelyek szerint a histamin gyomorsavnövelő hatását antihistaminokkal legfeljebb csökkenteni lehet, de megszüntetni nem (Sangster, Grossman és Yvy, McElin és Horton, Moerch Rivers és Moslock). Visszatérve arra a kérdésre, hogy mi a célja a szervezetnek a sok nyál-Kallikreinnel, ha úgyis elpusztul a gyomorban, azt gondolhatnánk, hogy mivel a Kallikrein a histaminszerű anyagokhoz tartozik, talán belőle histamin szakad le, amely histaminnak ismerjük erős secretagog hatását. Hogy ez nem így van, és hogy a Kallikreinből —- bár nagyon nagy hasonlóságot mutat a histaminnal — mégsem i
