Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
AZ ÁLLCSONTOK FXVÁLTOZÁSAI LEMEZES PROTÉZIS ALATT 89 A fog koronájára ható nyomás áttevődik a gyökérre és onnan a csontra. A gyökércement és a csont között az a különbség, hogy a cement képződése folytonos, resorptio nélkül folyik, míg a csontszövetben a lerakódás és felszívódás párhuzamosan, egyidejűleg pereg le. Egygyökerü fogon a kúpalakú gyökér a leggyakoribb forma, amely derékszögben áll az effektiv rágófelszínhez (a marginalis zománcélekhez, amelyek ollószerűen vágnak). A gyakorlat számára is fontos annak ismerété, milyen irányú és mekkora nyomást képesek a természetes fogak elviselni. Általában a függőleges irányú nyomás a legkedvezőbb, de nehéz ennek irányát megadni, mert a fogak beállítása a fogmederben az állcsontok külső falához viszonyítva mindig excentrikus, és a rágónyomás nem a fogfelszín közepére, hanem pl. normális occlusio mellett az alsó őrlőkön elsősorban a buccalis, a felsőkön a lingualis csücskökre hat. Már kicsiny nyomást (r*5 g) is megérzünk a fogainkon. Élő vagy devitalizált fogak érzékenysége egyforma. Gyökérhártyagyulladás esetében a sensibilitas nagymértékben nő, már a fogak leggyengébb érintése a nyelv hegyével fájdalmat okozhat. Adler Р.-nek a Morelli-iéle gnathodynamometerrel végzett vizsgálataiból az tűnt ki, hogy az axialis irányú nyomás—distalis irányban haladva a metszőktől a kis- és nagyőrlők felé — növelhető. A tűrési határ nem teljesen a gyökérfelület nagyságával függ össze, mert pl. az alsó kisőrlők nagyobb teher viselésére képesek, mint az alsó szemfog, bár gyökérfelületük ma-ben kisebb. Ebből arra következtethetünk, hogy a fogazat mint egység működik, a kontaktpontok és felszínek révén a rágónyomás az állcsontok nagy felületén oszlik el akkor is, ha az egyén csak egyes fogakkal vagy fogcsoportokkal rág. A kisőrlők oldalirányú és csontos megtámasztása erősebb, mint a szemfogé. Az axialis nyomást az egyén a gyökérhártya egész felületén érzi. A lateralis megterhelés kellemetlen, a foghúzáshoz hasonló érzést kelt, ami főleg a marginalis periodontiumba lokalizálható. Különböző korú és nemű egyéneken, továbbá ugyanazon szájban más és más fogon a határértékek egymástól lényegesen eltérnek. E vizsgálatokból azt a gyakorlati tapasztalatot szűrhetjük le, hogy fogműveink készítésekor a fogakat elsősorban csak gyökerük vagy gyökereik eredője irányában szabad megterhelnünk. Oldalirányú terhelés a támfogakra, pillérekre káros, és élettartamukat lényegesen megrövidíti. Ez a megfontolás a hidakra, lemezes fogművekre is érvényes. A gnathodynamika (az állcsont mozgások tana) az alapja minden fogpótlásnak. Ha a rágófelszínek illeszkedése helytelen, rágás közben az alaplemez könnyen elmozdul a helyéről, az állandó mozgás és traumás ütközés pedig elpusztítja a gerincéit. Az alveolaris csont pusztulása osteolysis és vascularis resorptio révén történik. i. ábra. Kettős gumiszívó pusztító hatása. 2. ábra. Hibás, egyenetlen megterhelés okozta szövettúltengés és gyulladás.
