Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-07-01 / 7. szám
194 ORAVECZ PÁL helyén soha nem mutatkozik ; a lepedék nem mindig terjed ki az egész nyálkahártya szegélyre, hanem néha csak a frontfogakra, máskor a molarisok tájékára lokalizálódik, néha itt is csak egy fog környékére (alsó 8-as), máskor csak az egyik szájfélben lép fel. Súlyosabb esetekben, vagy bizonyos betegségek kísérő tüneteként ráterjedhet a pofa, a nyelv, a lágyszájpad, a garat nyálkahártyájára is és a mandulákra. Ilyenkor a Plaut-Vincent angina típusos képét mutatja és a mi felfogásunk is teljesen egyezik sok amerikai szerzővel, akik a fognyakon girlandszerűen végig futó stomatitis ulcerosát speciális lokalizációjú Vincent anginának tartják. Itt is a bacillus fusiformis és a spirochaeta refringens Vincenti sinbiozisban él a szájban ; ezek mint saprophyták minden egészséges szájban is jelen vannak. A kezelésünk és tennivalóink mikéntjét főleg az irányítja, hogy pontos anamnesissel, az összes tünet helyes értékelésével és megítélésével valószínűsíteni tudjuk, hogy a betegség kitörésekor mi is aktiválja ezeket az élősködőket. Ez t. i. klinikailag egységes betegség, de a kóreredete különböző. Melczer prof. (Pécs) vizsgálatai szerint az üszkösödést illetőleg fekélyeket egy önmagában hatástalan, szűrhető csiraféleség okozza, mely különféle hasadó gombákkal vagy a bacillus fusiformissal és a spirocheta refringenssel együtt működésben támasztja az üszkösödést, illetőleg fekélyesedést (virus). A kóreredet kiderítése azért is fontos, mert bár az esetek legtöbbjében mint önálló, lokális megbetegedés mutatkozik, néha azonban csak kísérő, vagy elsődleges tünete valamely más, általános megbetegedésnek. Ennek eldöntése azért fontos, mert bár a lokális kezelés a fogorvos szakmakörébe tartozik, de az általános megbetegedések kísérő tüneteként mutatkozó stom. ulc. esetén a belgyógyász fogja megszabni az általános kezelés mikéntjét és módozatait. Először leggyakrabban a fogorvos észleli a stomatitis ulcerosát, és a helyes diagnózis, az anamnesis és a tünetek helyes és lelkiismeretes megítélése sokszor életmentő lehet a páciensre. Kiindulásunk és elgondolásunk mindig az legyen, hogy bár igaz, hogy e betegséget okozó baktériumok a legtöbb normális, ill. egészséges szájban is igen gyakran jelen vannak, mint saprophyták, de ahhoz, hogy e betegséget létre hozzák, mindig a száj, illetve bizonyos szervek dispositióját kell feltételeznünk, vagy e baktériumok pathogenesisének fokozódását. (Melczer a virus megjelenésétől tételezi fel e változást.) Mint mondottuk, a stomatis ulcerosa, mint gyűjtőfogalom alá : tünetileg hasonló, de kóreredetükre nézve különböző betegségek tartoznak, amelyek a betegség tüneteiben is bizonyos különbségeket adnak. Az ezernél több betegünknél igyekeztünk mi is a stom. ulc. egyes fajtáit rendszeres csoportokba foglalni és ezen csoportok ethiológiai alapon a legmegközelítőbben a Lőrinczy-Landgraf áItal már közölt beosztásnak felelnek meg : I. Genuin stomatitis ulcerosának nevezzük, a leggyakoribb megjelenési formáját e betegségnek. A betegség kórképe részleteiben ismert. Jellemző e nagyjában localisnak tekinthető megbetegedés karakterében, hogy aránylag könnyen gyógyul, viszont könnyen recidivál, ha a kezelést nem tökéletesen és célirányosan végeztük és fejeztük be ; ha nem szüntettük meg a localis okokat, melyek a többnyire legyengült szervezet mellett hozzájárultak a saprophyták aktiválódásához. Ez tehát egy primär szájbetegség, melyet localis és általános okok teremthetnek
