Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-01 / 2. szám
DR. DEÁK LÁSZLÓ 4*5 nek ilyenkor a helyzet urai maradni, hogy) a koronákat kibővítik. Hogy ez mennyire helytelen, azt mondani sem kell. A nem jól záró. bő korona káros következményei közismertek. Az elhorgonyzás módja a két részből készített hidaknál hasonló a Boitel-féle elhorgonyzáshoz. A korona alatt lévő fogat úgy kell preparálni, hogy a hídtest felé eső oldalán egy kis kazettát képezünk ki benne. A fogról rézgyűrűvel és Kerr-m ásszá val pontos lenyomatot veszünk és öntött koronát készíttetünk rá. Az öntött koronában a kis kazettái ilyen módon természetesen szintén benne van. A kazettának lehetőleg mindig a nagyobb pillérfogra kell kerülni és falainak párhuzamosaknak kell lenniök a híd másik pillérjével. Az ilyen módon kiképzett kazettába fekszik azután, majd bele a másik hídpillérrel összieforrasztott hídtest inlay-szerűen megöntött nyúlványa. A két részből készített hidak másfajta elhorgonyzási módjára (csapok, csavarok) itt kitérni nem akarok, mivel a fentebbi módszert találtam a legpraktikusabbnak. Hogy a lecsiszolt, tehát zománcától megfosztott fogak pulpája milyen elváltozásokon megy kelresztül, még nem egészen tisztázott kérdés. Mindenesetre már Vogelsang vizsgálatai óta tudjuk, hogy a zománc eltávolítása a fogbélben cirkulációs zavarokat, vérzéseket, az odontoblasztok sérülést és a dentin szövetében is elváltozásokat okoz. A pulpában fibroblasztok lépnek fel és kötőszövet képződik. Ezen elváltozások oka a fogat ért mechanikus és termikus behatások. Ezek következményeként a pulpa el is halhat. A pulpa elhalásának legvalószínűbb oka azonban, a csiszolás folytán megnyílt számtalan dentin csat ornácáka útján létrejövő fertőzés. Hogy a pulpát érő ingereiket lehetőleg csökkentsük, végezzük a fogak lecsiszolását lehetőleg több ülésben és vízzel való hűtés alatt. Ha érzéstelenítésben csiszolunk, akkor is hűtsük a fogat. A lecsiszolt fogak lapisszal való ecsetelését — ami ugyan jól csökkenti a hideg iránt való érzékenységét a lecsiszolt csonknak — ha lehet kerüljük, mert hatására a felszínre került odontoblaszt sejtek degenerálódnak. Ugyanilyen hatása lehet a zinkchlorid oldatnak is. E degenerációs folyamat tovább haladva a pulpa belseje felé szintén egyik oka lehet a pulpa elpusztulásának. A pulpa megvédése céljából a becsiszolt csonkokat a híd felcementezése előtt vonjuk be lakkal. Ugyanis a le nem kötött foszforsav az odoníoblasztokra a lapiszhoz hasonló degenerativ hatással lehet. Ha idegkezelt fogat használunk fel pillérniek és annak röntgennel kontrolált gyökértömése nem egészen kifogástalan, kezeljük inkább újra a gyökeret, még pedig diatermiás árammal, mert így granulomák képződésé*- megakadályozhatjuk. Ha a gyökérbe csapot helyezünk, a gyökércsatorna ellátásánál még fokozottabb gonddal kell eljárni. Mielőtt a hidak készítésénél felmerülő szerteágazó problémákat magunk mögött hagynánk, még egy gyakran, elkövetett hibára szeretném a figyelmet felhívni, ez az, hogy lenyomatainkat általában túl kicsire méretezzük. Akár kisebb, akár nagyobb hidat készítünk, mindég olyan lenyomatot vegyünk, amelyen a technikus a fogsor túlsó oldalát is láthatja, mert a fogakat helyesen beállítani, tehát a, hidat jól elkészíteni csak akkor tudja, ha a túloldali szimetrikus fogak állását is látja. Egy nem szimetrikusan beállított híd a kozmetikus hatást súlyosan leronthatja. II. RÉSZ. Lemezes fogpótlások. Ezek két nagy csoportra oszthatók a teljesi- és a részleges-lemezes kivehető fogpótlásokra. Vizsgáljuk meg itt is, vájjon eleget teszünk-e miniden ma ismert tudományos1 és módszertani követelménynek.
