Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-01 / 2. szám
DR. DAN THEODORESCU ÉS DR. VALERIAN POPESCU Csak így pótlódik helyesen a megszakadt állkapocs-ív. Azt tapasztaltuk, hogy a kivehető protézis alkalmazása a transplantatum megfogamzását és megerősödését siettette, míg teljes megmerevítése ezt nagyon késleltette. Az állkapocs rögzítéséhez feltétlenül szükséges a helyes okluzió biztosítása a csontosodás beálltáig (kb. 3 hónap), továbbá az állkapocs kisebb mozgásai kivihetők legyenek, valamint, hogy a protézis simuljon a íz alaphoz, nehogy szövetroncsolást, felfekvést okozzon s a fogakhoz úgy legyen rögzítve, hegy ezeket helyükből ki ne mozdítsa. A következő rögzítő készülékeket alkalmaztuk: . 1. lehető minél több fogra, cementezett gyűrűkre, vagy koronákra forrasztott fémsínt és intramaxillaris rugalmas húzást, vigyázva arra, hogy a teljes merevítést elkerüljük, nehogy az állkapocs kisebb mozgásait megakadályozzuk. A gumigyűrűk számának csökkentésével, amit a kalluszképződéss-el párhuzamosan végzünk, az állkapocs mozgásait fokozatosan elősegítjük, 2. a helyreállított gipszmintán ia felső állkapocs figyelembevételével kaucsuk-protézist készítünk. Ez a protézis vízszintes irányban jó rögzítést biztosít, ha a törvégek nyelvi oldalához jól odatapad és a közbeeső kaucsukblokk helyesen van kiképezve. A merőleges elmozdulást úgy igyekszünk megakadályozni, hogy a protézist drótkötésekkel a meglevő fogakhoz rögzítjük és egy bizonyos időre állkapocs közti rugalmas húzást alkalmazunk. Az állkapocs megkívánt mozgásának biztosítására ezen nyelvoldali sínen elkészítését ferde síkkal kötjük össze; 3. Kersting típusú és Pichlerant módosított sarokkal ellátott veszt'buiolingualis sínt ferde síkkal, vagy nélkül. A vízszintes ág teljes hiánya, valamint a felhágó ág részleges hiánya két esetben fordult elő. Ezen nagy csonthiányt az arc alsó részének és a szájfenéknek terjedelmes lágyrészhiánya kísérte. Csak miután bőrlebenyek segítségével a hiányzó lágyrészeket újraképeztük, gondolhattunk a csontplasztikára. Több egymást követő műtéttel medencecsontból vett transplantatumokat helyeztünk az arcot újra képző lebenyekbe. Gyakorlati szempontból úgy tapasztaltuk, hogy helyesebb először a középső részen végezni a csontplasztikát és csak azután az oldalrészeken. így az újraképzett most már csontos középső részt a már említett módon rögzítjük ezáltal az átültetett transplantatum végei és a törvégek közti távolságot állandósítjuk. Ellenkező esetben az eredmény kevésbbé lesz jó, amit egyik esetünk is bizonyít. E nagy csonthiány 3 transplantatummal való pótlása sem mindig elégséges. Sokszor a még megmaradt 'kis hézagokat apró újabb transplantatumokkal kell kiegészíteni. Az így elért eredmény megfelelő, amennyiben a képezett csontív folytatólagos, szilárd és elég hűqn adjla vissza a csont formáját. A megkonstruált új állkapocs jó alapot nyújt a totális protézis viselésére. Dr. D. Theodorescu et Dr. V. Popescu. (Bucuresti.) Plastipue des os de la mandibule. (Résumé.) La méilleure opération (chez pseudoartrose) plastique des os est celle qu’on obtient par un greffon á manche, par graffon transplanté ou par transplantation libre, parce que de cefte maniere nous atteignons une telle formation de la voüte de l,a mandibule. qu répond eux ex gences en fonction. Les greffons ä bassin (crista iliaca) sont les meilleures substances pour les opérations reconstructives de la mandibule, indépendamment de la grosseur de la. blessure. Le succés de l’opération depend de la sepsis, de la pose de l’os dans une abondente partié molle, de la fixation rigide non totale de la mandibule pen-
