Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-01 / 2. szám
40 DR. DAN THEODORESCU ES DR. VALERIAN POPESCU a csontdarabot, ami a törvégek eltartásai szempontjából biztosíték. így ai rögzítő készülék szerepe is kisebb. E transplantatum bőségesen szivacsos szerkezetű, melyet könnyen járhat át a fiatal kötőszövet, valamint neoformatikus véredények, mi által a megtapadás, valamint az új rácsontosodás könyebben jön létre, mint a tömör tibiális eredetű transp'antatumoknál. Az amerikai szerzők véleménye szerint a lazább szerkezetű csont könnyebben oldódik fel s ezáltal az újiraképződési folyamatot is meggyorsítja (Erich, Austin). A crista illiaca oly könnyen hozzáférhető, hogy a transplantatum megszerzésénél fontos anatómiai szervet nem sértünk meg. Klinikánkon ehhez a következő módszert alkalmaztuk: a metszési vonal irányában a csontfelületig novokainérzéstelenítést alkalmazunk. A csontgörbület körüli csontig hatoló metszést egyszerre végezzük, vigyázva arra, hogy a íemurocutaneus-ideget ne sértsük meg, ami érzészavarokat okozhat. Az izomtapadásokat Iemetszük, kifejtjük a crista iliacát, a csonthártyát megkímélve. A spina anterior-tól hátrafelé a szükséges nagyságú csontdarabot kalapács és véső segítségével választjuk le. Ezen leválasztást először a mellső, majd a belső oldalon végezzük ujjnyi szélességben követve a crista hajlását. Ennek megtörténte után Iemetszük a végeket. A csontsebet a lefejtett fibromuscularis lebennyel betakarjuk és a vérgyülem megakadályozása végett bevarráskor egy vékony drént alkalmazunk 48 órai időtartamra. A műtét utáni állapot mindig jó. A beteg másnap elhagyhatja az ágyat. A hcgesedés könnyen és minden utólagos zavar nélkül megy végbe. A műtét idejét általában a zúzódás után 6 hónap múlva tartják helyesnek. Tapasztalataink szerint azonban ennek a 6 hónapnak kivárása nem mindig szükséges. Végeztünk műtéteket 3, sőt 2 hónapra is: a sebesülés után. Az idő megválasztását a góc baktériummentessége határozza meg, ami kb. 20—30 nap múlva áll be mindennemű gyulladásos tünetek megszűnte után. (Tályog, gennyesediés, sipoly, idegen test, stb.) De tapasztalataink szerint — ellentétben az általános véleménnyel — fertőző folyamat jelenléte, vagy megjelenése nem jelenti mindig a műtét balsikerét és a transplantatum kilökődését. Mind a szabad-transplantatum, mind a nyeles átültetés sikeres gyógyulását tapasztaltuk sok olyan esetben is, amikor helyi gepnyesedés állott be, vagy pedig a transpiantatűmból apró sequesterek lökődtek ki. A transplantatum ágyának szerepe nagyon fontos. Jóltáplált, bőséges lágyrészekből kell kiképezni. A transplantatumot idehelyezzük s ugyancsak evle takarjuk be. A francia szerzők szerint: ,.un bon lit, une bonne couverture“. Fontos, hogy az ágy lágyszövetei mozgékonyak, varassal összehúzhatok legyenek. Ha ez nem adódik, úgy a képződő hézagokban vér gyülemük. Az állkapocsvégek kikészítése, valamint a transplantatum rögzítésének biztosítása nagy figyelmet igényel. A heges szövet felmetszése és letisztítása után, ha törvégeket lekerekítve és síma felületűnek találjuk, csonfesipőfogó (Gouge) segítségével) a törvégeket felfrissítjük. A transplantatumot a hiány nagysága szerint alakítjuk, helyére illesztjük és megrögzítjük. A rögzítéshez régebben lágy, rozsdamentes wipla acéldrótot használtunk. A drótot a törvégeken és a transplantatum végein fűzték át. Később a rögzítést minden fel nem szívódó idegen test mellőzésével igyekeztük elérni. A felnemszívódo kellemetlenséget, mint pl. iá forradás lassúságát, a csont bizonyos fökú felszívódását, sőt sipoly fenntartó gennyesedést is okozhat. Ezekhez járul, hogy a képződő kalHisz túl nagy, elformálódott és fájdalmat okozó lehet. Legtökéletesebb eredményt akkor értünk el, amikor a transplantatumot a törvégek közé egyszerűen beillesztettük. Ezen metódus jól ismert, Pont „greffes en marqueterie“ elnevezés alatt írta le. A transplantatum jó rögzítését biztosítja a törvégeken elég gyakran található csőrszerű dudorodás, mely dudorodásokat a transplantatum végeibe
