Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-03-01 / 3. szám
ESZTÉTIKAI PROBLÉMÁK A STOMATOLÓGIÁBAN 73 ápolatlanság, helytelen pótlása pedig a műfog gondolatát ébreszti. Két egymás mellett álló elülső' fog hiánya vagy helytelen pótlása azonban már nem lokális jellegű, mert ilyenkor nemcsak a fogív szakadt meg nagyobb területen, de a proc. alveolaris rezorpciója következtében maga az állcsontív is. E kettő pedig együttesen következményesen megváltoztatja az ajak integumentális részének az egyénre jellegzetes íveltségét, konfigurációját. Az állcsont- és fogívnek ezt az ajakformáló szerepét demonstrálja a következő eset: Egy tizenhétéves leánynak helyszűke miatt a két felső nagymetszője egymásra torlódott olyképpen, hogy a jobboldali a fogsoríven kívül helyezkedett el és a homloksíkban éles szögben előre dőlt. Ennek a fognak megfelelően az ajkon körülírt duzzanat keletkezett, amely a prognátiás állású fog korrekciója után eltűnt. Fiatal korban az ajkon ilyen kis esztétikai defektus nem bír jelentőségegl, de idősebb korban, amikor az arc bőrén már más szépészeti hibák és öregedési vonások is mutatkoznak, jelentősége van. Természetesen több elülső fog hiánya vagy helytelen pótlása által úgy a lokális, mint az arc orális tájékán keletkező esztétikai hibák fokozódnak jelentőségükben és hatásukban. Például négy metszőfog hiánya esetén a proc. alv. nagyfokú sorvadása miatt az állcsont elülső ívelése beszűkül, ellaposodik. Ha ilyen esetben a pótlás fixhíddal történik, mivel a fogfelállításnál a meglévő állcsontívhez kell tartani magunkat, akkor ennek a beszűkült, illetve ellaposodott fogsorív lesz a következménye. Természetesen ebbe a szűkült fogsorívbe az eredetinél csak keskenyebb fogakat alkalmazhatunk és mivel az amúgy is keskeny kismetsző torzítás nélkül tovább nem keskenyíthető, a fogak szélességbeli csökkenése csak a két nagymetszőre korlátozódik. Ezek az eredetitől elütő típusú keskenyebb nagymetszők mindig aszimmetrikusan hatnak a fogsorív többi meglévő fogai mellett. A beszűkült és ellaposodott állcsont- és fogív természetesen az ajak ívelését is laposabbá teszi. (1. sz. ábra.) Az állcsontív beszűkülése és a hiányzó fogsorív okozta esztétikai defektusok az arcon szinte a torzulásig fokozódnak teljes foghiány esetén. Ilyenkor megszűnvén az ajak íveltsége, azok befelé fordulnak, a pofák pedig behúzódnak. Nagyon szép és nehéz orvosi feladat ilyenkor a rágóképesség helyreállítása mellett a foghíjjasság előtti arcvonások rekonstrukciója. Sajnos, ez utóbbi nem mindig célkitűzése a protézist készítő orvosnak. Mindezekből látjuk, hogy az állcsont- és fogsorívnek ajakformáló szerepe van. Antropomorfoknál a felső ajak a maxilla proc. alveolárisának szinte íotografiaszerű mása. Embernél azonban más a helyzet, mert az erősen lejlett rnusc. orbicularis oris és a felette lévő zsírszövet, bár kis mértékben, de mégis önálló formáló erőt biztosít az ajkak számára. Azonban a csontos alapnak az ajak ívelésének kialakításában embernél is döntő szerepe van. Ezt különösen akkor látjuk, ha Lange szerint a fognélküli, de már fogmedernyúlvánnyal rendelkező csecsemő, a fogakkal rendelkező felnőtt és a foghíjjas és elsorvadt fogmedrű öregember ajakképeit összehasonlítás céljából egymásmellé állítjuk. A fogpótlásnak egyik távolabbi esztétikai célkitűzése tehát az, hogy rekonstruálja az ajkak, különösen a felső ajaknak nyugalmi állapotban lévő
