Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1948-03-01 / 3. szám

ESZTÉTIKAI PROBLÉMÁK A STOMATOLÓGIÁBAN 73 ápolatlanság, helytelen pótlása pedig a műfog gondolatát ébreszti. Két egy­más mellett álló elülső' fog hiánya vagy helytelen pótlása azonban már nem lokális jellegű, mert ilyenkor nemcsak a fogív szakadt meg nagyobb terüle­ten, de a proc. alveolaris rezorpciója következtében maga az állcsontív is. E kettő pedig együttesen következményesen megváltoztatja az ajak integu­­mentális részének az egyénre jellegzetes íveltségét, konfigurációját. Az áll­csont- és fogívnek ezt az ajakformáló szerepét demonstrálja a követ­kező eset: Egy tizenhétéves leánynak helyszűke miatt a két felső nagymetszője egymásra torlódott olyképpen, hogy a jobboldali a fogsoríven kívül helyez­kedett el és a homloksíkban éles szögben előre dőlt. Ennek a fognak meg­felelően az ajkon körülírt duzzanat keletkezett, amely a prognátiás állású fog korrekciója után eltűnt. Fiatal korban az ajkon ilyen kis esztétikai defektus nem bír jelentő­­ségegl, de idősebb korban, amikor az arc bőrén már más szépészeti hibák és öregedési vonások is mutatkoznak, jelentősége van. Természetesen több elülső fog hiánya vagy helytelen pótlása által úgy a lokális, mint az arc orális tájékán keletkező esztétikai hibák fokozód­nak jelentőségükben és hatásukban. Például négy metszőfog hiánya esetén a proc. alv. nagyfokú sorvadása miatt az állcsont elülső ívelése beszűkül, ellaposodik. Ha ilyen esetben a pótlás fixhíddal történik, mivel a fogfelállí­tásnál a meglévő állcsontívhez kell tartani magunkat, akkor ennek a be­szűkült, illetve ellaposodott fogsorív lesz a következménye. Természetesen ebbe a szűkült fogsorívbe az eredetinél csak keskenyebb fogakat alkalmaz­hatunk és mivel az amúgy is keskeny kismetsző torzítás nélkül tovább nem keskenyíthető, a fogak szélességbeli csökkenése csak a két nagymetszőre korlátozódik. Ezek az eredetitől elütő típusú keskenyebb nagymetszők min­dig aszimmetrikusan hatnak a fogsorív többi meglévő fogai mellett. A be­szűkült és ellaposodott állcsont- és fogív természetesen az ajak ívelését is laposabbá teszi. (1. sz. ábra.) Az állcsontív beszűkülése és a hiányzó fogsorív okozta esztétikai defektusok az arcon szinte a torzulásig fokozódnak teljes foghiány esetén. Ilyenkor megszűnvén az ajak íveltsége, azok befelé fordulnak, a pofák pedig behúzódnak. Nagyon szép és nehéz orvosi feladat ilyenkor a rágóképesség helyreállítása mellett a foghíjjasság előtti arcvonások rekonstrukciója. Saj­nos, ez utóbbi nem mindig célkitűzése a protézist készítő orvosnak. Mindezekből látjuk, hogy az állcsont- és fogsorívnek ajakformáló sze­repe van. Antropomorfoknál a felső ajak a maxilla proc. alveolárisának szinte íotografiaszerű mása. Embernél azonban más a helyzet, mert az erősen lejlett rnusc. orbicularis oris és a felette lévő zsírszövet, bár kis mértékben, de mégis önálló formáló erőt biztosít az ajkak számára. Azonban a csontos alapnak az ajak ívelésének kialakításában embernél is döntő szerepe van. Ezt különösen akkor látjuk, ha Lange szerint a fognélküli, de már fog­medernyúlvánnyal rendelkező csecsemő, a fogakkal rendelkező felnőtt és a foghíjjas és elsorvadt fogmedrű öregember ajakképeit összehasonlítás céljá­ból egymásmellé állítjuk. A fogpótlásnak egyik távolabbi esztétikai célkitűzése tehát az, hogy rekonstruálja az ajkak, különösen a felső ajaknak nyugalmi állapotban lévő

Next

/
Oldalképek
Tartalom