Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-02-01 / 2. szám
A FLUOR KÉRDÉSÉNEK MAI ÁLLÁSÁRÓL 47 kális harmadáig felszívódott vagy éppen már az alveolusba a) fog benyomható . (3.—4. fokú atrofiia) sem a sínező methodusokfeal, sem műtéttel jó eredményt nem tudunk elérni. Ilyenkor kizárólag a fo@ eltávolítása javallt-Kezdődő, 1.—2. fokú atrófiánáí, ha a paradencium gyulladása kisfokú, feltétlenül kíséreljük mieg előbb a fogakat sínekkel egy merev rendszerbe foglalni- Ilyenkor ugyanis még annak a lehetősége is fennáll, hogy a kóros mozgás 'kiiktatása után a gyulladásos jelenségek visszafejlődnek- Ha ez nem következik be, akkor vegyük segítségül a műtéti eljárások közül a megfelelőt. A fogazat artikulációs egyensúlyának megbomlása miatt keletkezett paradentózis esetek az egyensúly helyreállítása után javulni fognak és a lágyrészlobok itt is önmaguktól eltűnhetnek. És végül a sebészi eljárásoknak önálló szerep akkor jut, ha fogmeder csontos falának akár horizontális, akár -vertikális sorvadása vagy disztrofiájiai még kezdeti stádiumban van, a fogak nem,, vagy alig mozognak s a lágyrészgyulladás és tasakképződés dominálja a kórképet. A fluor kérdésének mai állásáról Közli: BUGYI BALÁZS dr., egyetemi tanársegéd. 1867-ben Rabuteau kimutatta, hogy a fluor a szervezetre hatást fejt ki, amely véleménye szerint károsító természetű.. Azóta: a fluor biológiai hatásáról koronként változó érdeklődéssel történik említés, hogy végül is a legújabb amerikai vizsgálatok a fogszúvasodás létrejöttében a szervezet lokális vagy generális fluortartalombeli csökkenésének egyelőre nem ismert mechanizmus révén fontos szerepet tulajdonítsanak. A fluorkérdéssel stomatológiai vonatkozásban külföldi szerzők ezt megelőzően is rendszeresen foglalkoztak, amióta Gáspárini és Piergili, valamint szintén 1916-ban, de tőlük függetlenül Black és McKay kimutatták, hogy a foltos zománc — mottled enamel — olyan vidékeken jelentkezik, ahol az ivóvíznek a fluortartalma igen magas. Későbbi vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy az ivóvíz 5.0—15.0 mg/'kg fluortöménysége esetén a foltos zománcnak az előfordulása annyira gyakori, hogy szinte rendszeresnek vehető. 2.7—4.0 mg/kg töménység mellett az elváltozás még mindig gyakori ugyan, azonban csak enyhén kifejezett a zománc foltos volta. 1.5—2.7 mg/kg koncentrációnál e változás helyenként még előfordul, míg 11.3 mg/kg alatti fluortöménység mellett foltos zománc nem észlelhető Smith és Smith Arizonában végzett vizsgálatai szerint. Churchill és McCure ezt megelőzően hasonló eredményekhez jutottak. Stomatológiai tekintetben tehát az lenne a helyzet, hogy az ivóvíznek bizonyos fluor tartalmán felül, amely 1.3 mg/kg-ra1 tehető, fordul csak elő foltos zománc, míg annak gyakorlatilag szóbajövő gyakoriságú és súlyosságú megjelenésével csak mintegy 2.5—3.0 mg/kg esetén lehet egyébként kedvezőtlen viszonyok között is számolni. Ezzel szemben bizonyos ma még kellően nem ismert fluortartalmon alul már a fogszúvasodás jelentkezik. A fluornak eszerint az emberi szervezetre gyakorolt biológiai hatásait a szervezetbe jutó fluormennyiségtől függően három csoportra kell osztani: 1. Nagy mennyiségben való előfordulása esetén a szervezetre kifejezetten toxikus hatást gyakorol. Etekintetben a fluorral történő ipari mérgezések
