Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-02-01 / 2. szám
A PARADENTÓZIS KOZM. PROBL. ÉS MEGOLDÁSUK RÖGZ. SÍNEKKEL 35 nagy, vagy a pillérfogak helyzeti elosztása kedvezőtlen, mint a hídrendszeré, ha sok műfogra nehezedő rágónyomást kell elviselnie, vagy ha a pillérfogak elosztása szintén kedvezőtlen. De kell, hogy ez az elgondolás helyes legyen, mert másként nem is lehet megmagyarázni azt a tünetet, hogy egy fog, melynek periodenciuma a legkisebb mérvű kopogtatásra is fájdalommal reagál, a sínezéssel a maximális rágónyomással szeműén is ellenállóvá lesz. A sínezés további kritikai elemzésénél még meg kell említeni, hogy egyes sínrendszer elkészítésekor a fogakat devitalizálni kell, vagy a fogbél elhalhat későbben, mert preparálásunkkal nagyon megközelítettük, ami által gócfertőzésre teremtettünk lehetőséget. De erre lehetőség nyílik ettől függetlenül is a paradentális abszcesszusok keletkezése miatt, amire a sínezés után éppúgy lehetőség van, mint volt előtte. Talán mulasztás lenne említés nélkül hagyni még aizt is, hogy a sínezés az alveolus rezorpcióját nem állítja meg, legfeljebb lassítja, mert megszünteti a paradentózis egyik — Gottlieb szerint — secundär jellegű ártalmát, a túlterhelést. Ezért sokszor olyan helyzet áll elő, hogy a sínezett fogak gyökércsúcsai szabaddá válnak, ami újabb esztétikai defektust jelent a paradentózisban szenvedő beteg számára. A paradentózis kórlefolyásának ismeretében és mechanoterápiájának eme kritikai elemzése után, az orvos számára felmerül a kérdés: miért sínezünk és miért nem extnaháljük az ilyen elülső fogat, amely ennyi hátrányt és veszélyt jelent az egyén számára, funkcionálisan pedig egy hídtaggal egyenértékű, holott kis- és nagyőrlőket, vagy akár szemfogat is, kisebb bántalmak miatt is eltávolítunk. A feleletet abban adhatjuk meg, hogy az oldalsó fogakat úgy funkcionálisan, mint esztétikailag tökéletesen tudjuk pótolni. Elülső fogaiknál azonban az esztétikai problémák fokozódnak — nem ok nélkül — jelentőségükben, mert az elülső fogak úgy színeikkel, a mint mindig individuálisan jellegzetes alakjukkal és térbeli elhelyezkedésükkel dominánsan vesznek részt az arc karakterének kialakításában, épp úgy, mint az arc egy másik jellegzetessége: az orr. Ebből következik, hogy elülső fogak esztétikailag hibás pótlásánál a hiba már nem lokális jellegű — mint oldalsó fogaknál —, hanem következményeiben nagyobb kihatású, mert előidézője lehet az arckarakter hátrányos megváltozásának is. Ugyanis elülső fogak pótlása a kívánt esztétikai sikerrel csak addig nem ütközik nehézségbe, míg a gyökér megvan s csak az elpusztult koronái részt kell restaurálni. Ez az anatómiai helyzet ugyanis lehetővé teszi, hogy a fog elpusztult koronáját eredeti térbeli helyzetében pótolhassuk s ezáltal a korona minden egyes anatómiai része a tér ugyanazon síkjába kerüljön, ahol eredetileg állott- Ha a pótlást jackeákoronával végezzük, akkor még arra is meg van a lehetőség, hogy az elpusztult koronának egyéni adottságait, úgy alakban, mint színeiben is rekonstruálhassuk. Ez a tökéletes esztétikai eredmény, melynek bonctani feltétele a gyökér jelenléte, érthetővé teszi azt a fogorvosi törekvést, hogy elülső fogaknál igyekszünk a gyökeret megtartani, még olyan esetben is, amikor az — mint a paradentózis sok esetben — orvosilag kontraindikált lenne.
