Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-01-01 / 1. szám

amely az orvos birtokában van a hó utolsó napján, tehát a használt koronák, hidak, aranylemezek, a betegtől átvett darabos áru, melyet majd később be akarunk cserélni, a szabad piacon vásárolt 22-es arany és a technikustól leszállított, de még át nem adott kész munkák. A II. rovatba azok a koronák, hidak stb. aranyféleségek Írandók be, amelyekre vonatkozólag a beteg még nem diszponált és feldolgozásuk függő­ben van. A III. és IV. rovat nem töltendő ki. A fenti készletjelentésben kimutatott készleteknek mindenkor össz­hangban kell lenni az aranyforgalmi napló adataival és az előző hónapban ki­mutatott készlettel, vagyis a bejelentett készleteknek egyezniük kell azzal a készlettel, amelyet az előző hónapban kimutatott készletek és a tárgyhónap­ban a forgalmi naplóba bevezetett változások figyelembevételével kapunk. Tehát a kimutatott tétel egyenlő a birtokban lévő tényleges készlettel. 6. Nemleges esetben az aranynapló és a raktárkönyv ennek megjelölé­sével szintén beküldendő az Aranyellenőrző Bizottsághoz minden hó 5. nap­jáig. E bejelentésnek a napló és a raktárkönyv 1—1 lapján kell megtörténnie, nem pedig egy magánlevélben, mert ez utóbbit a Bizottság nem fogadja el. Budapest, 1947 január 7. Az Elnökség. A Fogorvosi Szemle 1947. évi első számának megjelenése fordulópon­tot jelent szakmai életünkben. Felépítettük hidunkat, melyen át meg keli induljon a szakcsoporti központ és a vidéki szakcsoportok között a közvetlen érintkezés életet jelentő vérkeringése. 1947 január emlékezetes dátuma kell legyen a magyar fogorvosi karnak, mely a Fogorvosi Szemle útján most már saját hasábjain vehet részt az országot újra felépítő munkában. , Orvosi életünk szervezete sok tekintetben eltér a múlt formáitól. A belügyminisztérium az összes szakorvosi szervezeteket féloszlatta, és így megszűnt a Magyar'Fogorvosok Országos Egyesülete is. E feloszlatás azon­ban csak formai volt, mert a M. F. O. E. teljes egészében beolvadt a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetébe, melynek Fogorvos Szakcsoportját alkotja. Önállóságunkból nem veszítettünk semmit, szorosabb lett azonban az egész orvostársadalommal való együvétartozásunk. Érdekeink, harcaink, célkitűzé­sűnk velük közösek, erőnk pedig megsokszorozódott. Szakmai sajtónknak mégis meg van a teljes létjogosultsága. Szakmánk hagyományos munkássága nem fér egy általános orvosi lap keretei közé, szakcsoporti életünk, különleges problémáink pedig a fogorvosi kar teljes együttműködését, tökéletes szervezettségét, kategorikus imperativusként írják elő. A Szakszervezet alapszabálya szerint a szakmák országos szakcso­portba tömörülnek. Minden vidéki szakszervezeti csoporton belül, ahol több fogorvos van, helyi szakcsoport alakulása kívánatos. Alább közöljük a már eddig megalakult szakcsoportok nevét és tisztikarát. Kérjük azonban kartár­sainkat, ott, ahol erre alkalom nyílik, ahol egy helyen, vágj' egy körzetben többen vannak, alakítsák meg mielőbb a fogorvos szakcsoportot. Az 1946 szeptember 22-én tartott közgyűlés kimondta, hogy minden vidéki szakcso­port elnöke és titkára tagja a központi választmánynak. A vidéki elnökségek nek minden választmányi ülésre meghívót küldünk és így módjuk van szak­mai életünkben részt venni. A vidéki szakcsoportokra fontos feladatok vár­nak. Kérjük a vezetőséget, állítsák össze és küldjék be február 28-ig. 1. tagjaik névsorát, 2. azon kollégák névsorát, kik általános gyakorlatot folytatnak és emellett fogorvosi működést is kifejtenek. Ezeket a kartársakat rá kell bírni, hogy lépjenek be a szakcsoportba, mert a tagdíjképpen kapott Fogorvosi Szemle különös súlyt helyez a kezdő kartársak továbbképzésére. 3. Az 1947. évi szakcsoporti tagdíj 45.— Ft. Kérjük a titkárságokat, szedjék be a tagdíjakat lehetőleg február 15-ig és fizessék azt be postacsekk­számlánkra. A befizetőkről kérünk pontos névsort. — 30 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom