Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-01-01 / 1. szám

hogy összegyűltünk, mint egy ezer sebből vérző, egy ezerszer bűnös politikai múlt által majdnem halálrasebzett nemzet, kicsiny csoportja és odakiálltjuk, hogy élni akarunk, hogy bízunk és ihiszünk a munka és tudás íszentségében. az emberi szolidaritásban, az 'annyiszor keresztrefeszített humánumban és újra kezdjük felépítőmunkánkat, mely tisztaságot, egészséget, szeretetet, jólélet és megértést fog produkálni, akkor politikai hitvallást tettünk. Csináljuk meg a magunk kis világában a: humánusan érző és humánusan cselekvő, nem az egymást legyőzni, hanem az egymást meggyőzni akarók kis társadalmát, ahol a szabad vitatkozás keretében minden problémánkat békés és barátságos légkörben tisztázhatjuk.

, Mutassuk meg, hogy a szűk magyar határok nem zárják el a teremtő szellemet, mutassuk meg, hogy az anyagi szegénységet a jószándék gazdagságával fogjuk legyőzni és nem letűnt, hatalmaskodni akaró ábrándok felé kacsintunk, hanem előreszegezett tekintettel keressük jövőbeni feladatainkat.

Be kell számolnom szakcsoportunk egy évi működéséről. Még javában tartott Buda ostroma, mikor itt, e klinika pincéjében először ültünk össze, néhányan, az örök és javíthatatlan lelkesedők, hogy szakmai életünket új útjára indítsuk. E perctől kezdve és azóta mindig Balogh Károly professzor volt az a tényező, aki a maga emberi okosságával, a tudós bölcs megértésével, fiatalos lendületének egész hevével állott a közönség minden problémája mellé. Azt, hogy ma itt, legális formák között új életre indulunk, elsősorban neki köszönjük.

A Szakcsoport 1945 április 8-án alakult meg. Az akkori idők még nem voltak alkalmasak a végleges formák kialakulására és így a M. F. O. E. is fenn óhajtotta tartani a maga jogfolytonosságát. 1945 május 21-én tartotta meg közgyűlését, megadván a felmentvényt az addigi tisztikarnak. A megértés és elismerés szellemét misem jellemezhette jobban, minthogy ez a közgyűlés Morelli professzort, karunk e kitűnő előkelőségét, az Egyesület oly hosszú ideig érdemdús elnökét, örökös díszelnökké választotta meg. Büszkék vagyunk rá, hogy ő azóta is állandóan, részt vesz munkánkban és bölcs tanácsaival mindig rendelkezésünkre állott. Ma, tulajdonképen már vissza sem emlékszünk a mögöttünk maradt év nélkülözéseire. Még nem járt villamos és a szürkület beálltával rohanni kellett hazafelé, de mi már magas színvonalú előadásokat tartottunk. Az 1945—46-os év tudományos működése, az előadások színvonala és tartalma, a viták emelkedettsége, teljes büszkeséggel tölthet el mindannyiunkat. Csak a legnagyobb hála és köszönet illeti mindazokat, akik egyéni és közszenvedéseik közepette, erre is ráértek. Sajnos, ® hallgatóságról nem nyilatkozhatom ilyen elismerőleg. Mindig csak az évtizedek óta megszokott és megszeretett 30—-40 arc, kartársaink nagy zöme távoltartotta magát tudományos életünktől. Remélni szeretnénk, hogy az új működési évben több érdeklődésre fogunk találni. Ez évben Morelli professzor elnöksége alatt megalakult a paradentozis kutatás alosztálya, mely a maga speciális témájának kimunkálásával belekapcsolódik az Árpa nemzetközi szervezetébe.

Komoly mozgalmat indítottunk a háború és üldözés által sújtott kartársaink megsegélyezésére. Kemény Imre és Grossmann Lili kartársaink heroikus munkájának eredményeként, sok száz gramm ajranyat szedtünk össze. Nagyon sok özvegynek és árvának nyújtottunk az akkori viszonyok között komoly segítséget. Jelentős számú kollégánk, akik teljesen lerongyolódva, mindenüket elveszítve, ebből a 8—10 gramm aranyból nyílott alkalom egzisztenciájuk újrakezdésére, vitális segítséget nyújthattunk. Mindenki, aki adott, a jótett boldogító érzésével gondolhat erre, aiz a nagyon kevés kartárs, aki kivonta magát, meditáljon maga, a sors oly kiszámíthatatlan esélyei felett.

A Szakcsoport számos taggyűlésen foglalkozott a technikus kérdéssel. Mivel e témáról vasárnapi nagygyűlésünkön fogjuk álláspontunkat kifejteni, nem tartom szükségesnek az elmúlt év folyamán felmerült különböző momentumok felsorolását. A Szakcsoport vezetőségét azonban számos vád érte, hogy e kérdést elhanyagolta1 és ezáltal mulasztást követett el. Vázolnom kell tehát, mit miért tettünk. Álláspontunk sokáig az volt, hogy a kérdés aktivizálása nem érdekünk. Azt reméltük, hogy a politikai viszonyok stabilizálása