Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-02-01 / 2. szám
45 KÖNYVBlRÁLAT. PROF. PETER-PAUL KRANZ: Klinische Zahnheilkunde und ihre Grenzgebiete (A stomatológia és határterületeinek tankönyve). J. F. Lehmann, München-Berlin, 1943. 2. kiadás. 537 old. Ára kötve RM. 20.60. A müncheni klinika igazgatója által írt tankönyv kilenc év után éri meg második kiadását, amely az elsővel szemben számos bővítést, javítást tartalmaz. A tárgykör nagysága lehetetlenné teszi, hogy minden kérdést egyforma részletességgel és alapossággal lehessen egy kötetben letárgyalni; éppen ezért bizonyos szubjektivitással kell szerzőnek eljárnia abban, miről akar behatóbban értekezni. Ezen szubjektivitásnak Kranz professzor is tudatában van. Hogy a műnek ez a szubjektivitás nem hátrányára, hanem inkább előnyére ralik, annak oka abban van, hogy olyan nagytapasztalatú, éles ítélőképességü klinikus és tudós a szerzője, mint a müncheni klinika igazgatója. A szubjektivitás azonban nem vezeti oda az illusztris szerzőt, hogy mindenütt csak a saját nézeteit ismertesse, ellentétben: minden megvitatott kérdésben részletesen ismerteti az irodalomban lefektetett különböző nézeteket, rendszerint a klasszikus szerzők saját szavait idézve. Az idézett munkák jegyzékét a mü végén közli, ami a tanulás szempontjából nyilván előnyös, a kutatónak azonban előnyösebb lenne, ha az egyes rövidebb fejezetek végén találná meg az összeállítást. Igen alapos figyelemmel kísérte Kranz professzor az újabb irodalmat is, amit számos, a legújabb időkből származó munkának figyelembevételével bizonyít. A könyv tartalmáról rövid ismertetés keretében kivonatosan sem igen lehet beszámolni. J. IIeiss írja elöljárójában a szájüreg és az arc koponya anatómiáját, Prof. A. Kahn pedig a szájüreg élettanának igen rövid áttekintését. Ezen bevezető általános részt követi a speciális rész, amely végig Kranz személyes müve. A fejlődéstanon kezdi, az arckoponya képződését tárgyalja, valamint a fogak fejlődését. Részletesen ismerteti a fogazat tartóberendezéseit, a normális fogazatot, valamint a fogak és a fogazat rendellenességeit. Referens kiemelkedőnek tartja ebben a vonatkozásban, hogy ellentétben újabb szerzőkkel, a disto-occlusiot illetően Kranz az ylju/íe-iskola nézeteit fogadja el. A fejezetet az are-hasadékok tárgyalása zárja be. A második fejezetben a belső kiválasztású mirigyek hatását a szervezet fejlődésére, különösképpen azonban a szájüreg képleteire tárgyalja szakavatott tollal. A következő fejezet tárgya a vitaminok jelentősége az általános szervezetre, valamint a fogazatra. A következő fejezetben a kóros csontelváltozásokról szól, és pedig a rachitisről, a rachitis tarda-ról, a csont atrophiájáról, a hyperostosisokról, az osteogenesis imperfectaról, a ehondrodystrophia fetalisról, az osteodystrophia fibrosáról, valamint az osteosklerosisról. 12 oldalon tárgyalja — meglepő tömören — a szuvasodást, ezt követően a pulpa megbetegedéseit. Közel 100 oldalas fejezet foglalkozik a gyulladásokkal, amelynek bevezetőjében általánosságban tárgyalja a gyulladást, majd részleteiben a dentális eredetű lobokat, a szájnyálkahártya lobos elváltozásait, valamint az idült jellegű fajlagos gyulladások közül a tbc.-t, a luest és az aktynomykosist. Az állkapocs-ízület és a rágóizomzat betegségeinek, majd a bölcseségfog áttörési zavarainak tárgyalása következik ezután. A következő fejezetben az állcsontöböl empyema a tárgy. 15 oldalon át értekezik a pyorhheoa alveolarisról, ismertetve a szövettani, biológiai stb. vonatkozásait a komplikált problémának.
