Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-02-01 / 2. szám
36 Hogy ezen anatómiai symmetria-tengely meghatározásában az egyes kutatók között igen lényeges nézeteltérések találhatók, az szinte magától érthető, ennek azonban elvi jelentősége nincs. Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy ez a minden szakember által fontosnak vélt vizsgálati módszer meglehetősen problematikus alapokon nyugszik. Kíséreljük meg az egész kérdést egyszer más szemszögből tekinteni s megoldani. Akik eddig ezzel a kérdéssel foglalkoztak, mind gyakorló fogszabályozó orvosok voltak. Tekintsük ezt a, kérdéskomplexumot egyszer az anatómiai oldaláról. A test egyes részeinek symmetriáját illetően az anatómia alaki és helyzeti symmetriát különböztet meg. Ez a megkülönböztetés érvényes a testnek mind páros, mind páratlan szerveire. Így hát alkalmazható természetszerűen az állcsontokra és fogsorokra is. Tehát az állcsonton és fogsoron is meg kell az alaki és helyzeti symmetriát, illetve asymmetriát különböztetnünk. Tekintsük most már meg az egyes szakembereknek az előbbiekben vázolt javaslatait a symmetria-vizsgálatot illetően a symmetriának és aszimmetriának ezen beosztása alapján. így azonnal nyilvánvaló lesz, miben is áll Grünberg és a többi szerző között a lényegbeli különbség. Grünberg javaslatai ebből a szemszögből nézve tisztán áttekinthetők. Grünberg nem törődik az állcsontok és fogsorok helyzetével egyáltalán, tehát helyzeti symmetriájukat nem vizsgálja. De nem vizsgálja alaki Symmetriájukat sem, mert föltételezi, hogy a fogív többé-kevésbbé symmetrikusan képződött, fejlődött. A symmetrikusnak feltételezett fogíven állapítja meg geometriai úton a symmetriatengelyt és az ehhez merőlegesen álló frontális síkhoz viszonyítva méri az állkapocs két oldalán lévő fogak helyzetének különbségeit. Ha a fogív csakugyan symmetrikus, ez az eljárás föltétlenül helyes eredményre vezet. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fogsor symmetriatengelyének geometriai meghatározására nincs föltétlenül szükség a Grünberg-féle. szellemesen szerkesztett symmetroskopra, hanem ezen meghatározás elvégezhető p. o. az állkapocs occlusalis nézetű éles fényképén is. Ezen utóbb említett eljárási mód biz'osabb is, de —- sajnos — drágább s általános használatának elsősorban ez áll útjában. Grünberg eljárásának leglényegesebb hibája, hogy a symmetriatengely helyzetét olyan képletek alapján határozza meg, melyeknek symmetrikus helyzete vizsgálandó. Arra már Körbitz rámutatod, hogy a symmetria-tengelyt lehetőleg ilyen képletektől függetlenül kell meghatározni. Körbitz véleménye szerint a sutura palatina, mely az élőn mint raphe mediana palati jól látható, ezen követelménynek
