Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-01-01 / 1. szám
26 igen szép képekben, melyekből kitűnik, bogy az infraoeclusióban lévő tejmoláris oldalán az állkapocs fejlődésében a másik oldallal szemben erősen elmarad. Látszik ez abból, hogy az az oldal szőkébb és az egyes, az infraoceludáló tejfog előtt álló normális kibújt maradó fogak hátrább (distálisabban) állanak, mint a normális fejlettségű oldalon. Hasonló képet nyújt az első maradó molárisnak — egyébként igen ritka — részleges retentiója, melyről ismét egy esetet közöl szép képekkel. Igen szemléltetően mutatják a fejlődésben való visszamaradott súgót a fogsorok bukkális felületét feltüntető diagrammok, melyekbe egyes kiválasztott fogaknak a mediantongelytöl való merőleges távolságát berajzolhatjuk. Így sokkal szembeötlőid» az a kevésbbé gyakorlott szem számára a gipszmodelleken tálén nehezebben felismerhető elváltozás, hogy a „beteg” oldal szőkébb, a kiesett (tehát infraoeclusióban lévő, félig retinoált vagy esetleg extrahált) fog előtt lévő fogak distálisabban állanak, a mögötte lévők általában mesiálisabban mint a normális fejlettségű oldalon. A középvonal is eltolódást mutat, a fejletlenebb oldal felé. Azonos következményekkel jár a tejfogak idő előtti eltávolítása. Minden esetre sokkal kevésbbé súlyosak ennek a következményei, mint az első permanens moláris eltávolításának, mert a kihúzott tej fogak helyébe elöbb-utóbb belenő a maradó praemolaris vagy szemfog s így helyreáll a fogsor zárt volta. Viszont az is megtörténhetik, hogy a kihúzott fog helye hamarabb zárul, mintsem a maradó fog áttörhetne s így az szorul ki normális helyéről. A fogak extractió következtében beállott elmozdulásai megnehezítik a helyes orthodontiai diagnózist, mért a molárisok egymáshoz való viszonya gyakran megváltozik a hézag-zárás következtében. Erre is igen szép képekben mutat több példát. A legsúlyosabb elváltozásokat szerző szerint az első permanens nagyőrlő extractió ja okozza amennyiben itt nem annyira helyszűkéről van szó, hanem arról, hogy megszakad a fogsor kontinuitása s így a még áttörő molárisok nyomó hatása ez előbb álló fogakra s az állkapocs normális fejlődésére elvész! Ez pisiig súlyosabban esik latba, semmint az esetleges helyszűke. A fejlődésnek ez a kimaradása mindem valószínűség szerint a fogniedernyúlványra korlátozódik s nem terjed át az állkapocs-csontok testére. Bizonyítja ezt többek között az, hogy az áll egyoldalú fejlődési elmaradottságnál nem tolódik el a beteg oldal felé (jóllehet a fogak középvonala eltolódok!). így nem várható, hogy egy fog hiányánál az alsó állkapocs a fejlődésben visszamaradjon. Felül nincs olyan éles határ a eorpus maxillae és a processus alveolaris között: a jelen közleményben bemutatott képekből kitűnik, hogy az egész maxilla fejlődésére kihat a fejlődési stádiumban végzett extractio. (P. E. dr.) F. PRADER: Bakterioskópiás vizsgálatok gangraenánál (Die bakteriosktypische Differenzierung der Gangrän). Schweiz. Mschr. Zahnhlk. 52, No. 10, 871, 1942. Szerző bakterioskópiás úton igyekszik a gangraena pulpae eseteiben található vegyes fertőző flórát differenciálni. Kísérleteit 3 év előtt kezdte. Minden fertőzött gyökércsatornából minden ülésben egy-egy kikent készítményt (Strich-et) készített. Ez idő alatt mintegy 80 fogból való 360 kikent készítményt gyűjtött össze. Ezek közül 230-ról fényképet is készített. Ezen készítmények képezik jelen közleményének alapj át.
