Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)

1944-04-01 / 4. szám

92

nyirokcsomói kissé duzzadtak, érzékenyek. Lép nem tapintható. Vérkép:

Vvs: 3,160.000, Hb: 60%, Fi: li%, Fvs: 300.

St: 6%, Sg: 16%, Ly: 78%.

Ekkor agranulocytaemia diagnosissal belklinikára helyezzük el, ahol három hónap alatt állapota nem sokat változik, bár szájtünetei lassan visszafejlődnek. A foghúzás helye és a körülötte lévő fekély begyógyul. Nagyfokú halványsága, gyengesége megmarad. Ezen idő alatt fehérvérsejtjeinek száma 800—1000 között váltakozik, lymphocyták százalékos száma 80 körül mozog. Az intézetből három hónap múlva távozik, további sorsáról nem tudunk.

Összefoglalva az eseteket, látjuk, hogy az észlelésre került tíz eset közül 5 meggyógyult, 2 meghalt, 1 gyógyulatlanul, rossz állapotban távozott, 2 sorsa ismeretlen. Általában azt mondhatjuk, hogy prognosis szempontjából kedvezőtlen előjel:

1. ha a fehérvérsejt szám nagyon alacsonyra csökken,

2. ha az érett granulocyták száma nagymértékben megfogy,

3. az eosinophilek, valamint a monocyták eltűnnek (bár atipikus vérképeknél elég nehéz a monocyták megkülönböztetése),

4. kedvezőtlen az a degenerációs vérkép, amikor erős balratolódás csak a pálcikamagvúak százalékos arányszámának emelkedésében nyilvánul, de ennél fiatalabb sejtek a vérpályába nem jutnak.

Kedvezőbb előjelnek vehetjük:

1. ha az eosinofil sejtek száma elég magas (abban az esetben is, ha a fehérvérsejtszám alacsony),

2. valamint a regenerációs típusú vérképet, amikor nemcsak pálcikamagvú, hanem fiatal és myelocyta sejtek is kerülnek a keringésbe.

Az agranulocytaemia gyógyításában, amint említettük, nagyon lényeges, hogy a betegséget korán ismerjük fel és részesítsük megfelelő kezelésben. Ha magas lázas állapot mellett a gyulladás kiterjedése és súlyossága vagy a beteg elesettségc agranulocytaemia felé tereli gyanúnkat, mielőbb vérkép vizsgálatot végezzünk. Ha a fehérvérsejtszám csökkenése a csontvelő kimerülését, vagy bénulását mutatja, mielőbb a csontvelő működésének helyreállításáról kell gondoskodni. Erre legalkalmasabb a vérátömlesztés. Közepes adagokat, 100—150 ccm-t adunk, hogy az amúgy is súlyos betegnél a magas lázas reakciót elkerüljük. A vérátömlesztést 2—5 napos időközökben többször megismételhetjük. Súlyos beteg feltétlen ágynyugalomra, legcélszerűbben intézeti kezelésre szorul. Egyik enyhébb lefolyású esetünkben jó eredményt láttunk sajátvér injekcióktól és natr. nuc-