Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-04-01 / 4. szám
86 csökken. Az ilyen esetekben a fehérvérsejtszám csökkenése súlyos fertőzésnek, vagy a csontvelő rossz reagálóképességének a jele. A granulált fehérvérsejtek csökkenésével járó agranulocytaemia kórképét W. Schultz 1922-ben írta le, azóta az irodalomban kezdetben elég szórványos, utóbb mind gyakoribb közlések találhatók. Nekünk 10 esztendő alatt 10 esetünk került észlelésre. A betegség lefolyása szerint két alakját különböztethetjük meg: 1. Acut agranulocytaemia, melyre jellemző a hirtelen kezdet, magas láz (38—39°), nagyfokú elesettség, fejfájás. A vérképben az érett granulocyták száma erősen csökken, esetleg teljesen eltűnik; a fehérvérsejtek összes száma is nagymértékben megfagy, néha 1000 alá is esik. A szervezeti védekezőképesség nagyfokú csökkenése következtében testszerte a nyálkahártyákon (száj, torok, végbél, genitáliák) Súlyos gyulladások, vérzések, elhalások támadnak és az esetek túlnyomó részben súlyos septikus tünetek között hamarosan beáll a halál. 2. Secwndär, symptomás agranulocytaemia, mely lassan, fokozat tosan fejlődik ki. A beteg kezdetben fáradékony, gyenge, subfebrilis hőemelkedései vannak, időnként recidiváló gingivitise, tonsillitise támad. Ha ilyen állapotban vérképvizsgálatot végzünk, sokszor leukopeniát találunk, ami a csontvelő fehérvérsejtképző apparátusának gyengült működését mutatja. Az esetek legnagyobb részében a betegek ebből az állápotból meggyógyulnak. De ha ilyen rossz reakciókészség mellett egy banális superinfekció éri a szervezetet, mint: 1. furunculus, periodontitis, periostitis, nyugvó foggóc fellobbanása; 2. valamely a szervezetet érő nagyobb behatás (műtét, súlyos, roncsolással járó foghúzás); 3. bizonyos gyógyszerkárosodások (amidazophen, sulfamid, salvarsan, arany készítmények), az amúgy is ledált működésű csontvelőt olyan feladat elé állítják, melynek megfelelni nem tud, és végűi a granulocytaképzés nagyfokú csökkenése vagy bénulása következik be. Ennek megfelelően a keringő vérben a hasznos érett granulocyták megfogynak, esetleg teljesen el is tűnhetnek. A fehérvérsejtek védőhatásának kiesése folytán a szájban levő enyhe, hu rutos jellegű Ínygyulladás gangrénás necrotizáló gyulladássá fokozódik. A folyamat nagyobb inyfelületre terjed ki és ráterjedhet az áthajlási redő, a pofa és a szájpadi nyálkahártyára. A nyálkahártya elhalása folytán kezdetben az interdentális papillákon, később a száj más részein is szennyes szürke lepedőkkel borított, igen bűzös, érintésre is könnyen vérző fájdalmas fekélyek támadnak. Agranulocytaemiára jellegzetes, hogy az elhalás nemcsak a felületen terjed, hanem a szövetek mélyébe hatol és a nekrotikus nyálkahártyafelületek mellett az ép nyálkahártyarészek gyakran feltűnően halvá
