Fogorvosi Szemle, 1944 (37. évfolyam, 1-11. szám)
1944-04-01 / 4. szám
84 karcolások, ujjlenyomatok és foltok a képet exact diagnózis céljára hasznavehetetlenné tehetik. Még nagyobb baj, ha a képek alapján téves diagnózis készül, mert a hibák jelentős részeket elfednek, vagy azoknak más értelmet adnak. A mindennapos gyakorlatban, különösen intézeti praxisban látjuk a röntgenfelvételekkel való takarékoskodást. A képek szélére kerülő fogak nem adnak tökéletes képet s az ezekből levont diagnózis sok esetben hibákat tartalmaz. A helyes eljárás, mint ahogy általában szokás, a felső fogsort hat, az alsó fogsort öt szabványos, intraorá.lis röntgenfilmre (3x4 cm nagyságúra) felvenni. Így a szélső felvételek a következő filmre is rákerülnek, de most más beállítású szög alatt. Sok esetben egy felvétel alapján nem lehet diagnózist készíteni. A helyesebb eljárás tehát az lenne ha valamelyik fogról nem egy röntgenfelvételt, hanem röntgenvizsgálatot kérnénk. A felvevőre kellene bízni annak eldöntését, hogy hány röntgenfelvétel szükséges a vizsgálat teljességéhez, azaz a diagnózis felállításához. Az ideális állapot az volna, ha a röntgenfelvételt mindig maga a fogorvos készítené. Mivel ez sajnos nem lehetséges, el kell fogadnunk Praeger javaslatát, hogy a felvevő tudja a felvétel célját. Más lesz a kép beállítása, ha a felvételek góckutatás céljára készültek, vagy rejtett szuvasodást keresünk rajta. Másképpen kell a felvételt elkészíteni, ha retineált fog helyzetével, vagy idegkezelés céljaira a gyökércsatornák lefutásával akarunk tisztába jönni. A képek olvasása és ebből felállított kórisme terén is sok kívánnivalót látunk. A nedves, friss képen nem lehet azokat a finom részleteket felismerni, mint a kidolgozott, megszárított képen. Elmulasztjuk a film lupéval való vizsgálatát, ami Praeger szerint okvetlenül szükséges. Kézben tartva kevesebbet látunk a, képen, mintha tartóba keretezve a keret a szemünket zavaró fényt visszatartja. A vizsgálathoz megelégszünk egyforma erősségű fénnyel, pedig annak intenzitását növelve és csökkentve sokkal több részletet láthatunk meg. Mindenképpen alapelvül kell elfogadnunk, hogy a röntgenképek kórismézéséhez idő kell, még akkor is, ha a legtökéletesebb módszert, a fontos részleteket mutató diagramm rajzolását elmellőzzük. A kórisme felállításánál nem szabad azonban túlzásba esnünk. Ibiim ilyen nagy jelentősége van a fogakról készített röntgenfelvételeknek, nem pótolja a gondos anamézist, klinikai vizsgálatot és a szokásos fizikai (például elektromos érzésvizsgálati) módszereket. Mindig gondolnunk kell arra, hogy a röntgenkép nagyszerű segédeszköz, de csak segédeszköz, ami a többi vizsgálati módszerrel együtt ad tökéletes eredményt.
