Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-04-01 / 4. szám
82 sőképességcsökkenés, vagy pedig a speciális munkaképesség szeiri pontjából bíráljuk el. Különösen szembetűnő ez a járadékösszegek összehasonlításakor. Ugyanis a legtöbb esetben az, általános keresőképességcsökkenés százaléka alacsonyabb, mint a speciális munkaképességcsökkenésé. Ebhez járul még -— mint láttuk — az a körülmény is, hogy a biztosított nem a teljes keresete, hanem annak csak kétharmada arányában kap járadékot. Nyilvánvaló tehát, hogy ugyanannak a sérültnek más szempontból történt elbírálása esetleg egészen eltérő százalékos illetőleg összegszerű megállapításokhoz vezet. így pl. ugyanannak a munkásnak, akinek 200 P havi keresete mellett általános keresőképességcsökkenését 30%-ban, speciális munkaképességcsökkenését pedig 45%-ban állapították meg, a havi járadéka a kötelező biztosítás ban 40 pengő, a polgári perben támasztott igény alapján pedig 90 P De ha mind az általános, mind a speciális teljesítőképesség azonos — esetünkben 30 — százalékban állapíttatott meg (pl. tanulatlan munkásnál), akkor is jelentős az összegszerű különbség, mert míg a kötelező biztosításban 40 pengőt kap, addig a rendes polgári peres úton támasztott igény alapján 60 pengőt. Az általános keresőképességcsökkenés fokát százalékokban kifejezve táblázatokban szokás feltüntetni. Ezzel szemben a speciális munkaképességcsökkenésnek százalékos elbírálása munkakörönként változik, s ezért táblázatos rövid áttekintése nem lehetséges. Ebből azonban ne következtessünk arra, hogy a keresőképességcsökkenés értékelését sematizálni szabad, mert minden sérülés következménye kü lön-külön, tehát egyénileg bírálandó el. A táblázatos összeállítás csupán általános tájékoztató, amelyet esetenként — különös figyelemmel a gyakorlással elérhető és a megszokásból eredő alkalmazkodásra is mérlegel a véleményező. A kötelező balesetbiztosításban a jelenleg érvényben levő rendelkezések értelmében csak olyan mérvű keresőképességcsökkenés esetén kaphat a sérült járadékot, amennyiben az a 15%-ot meghaladja. Ha pedig a csökkenés nem nagyobb .35%-nál, akkor a járadék folyósítását két év után automatikusan beszüntetik. Az elv tehát az, hogy állandó, életfogytig tartó járadékot csak olyan csökkenés esetén kap a sérült, ha az a keresőképességet jelentősebben, érdemlegesen befolyásolja. 25, illetőleg 15%-on aluli csökkenés csak több baleseti következmény mérlegelése esetén, összkövetkezmény megállapít tásakor bír jelentőséggel. 25%-ot meg nem haladó keresőképességcsökkenés esetén két év után csak olyankor lehet jogos újabb járadék folyósítása, ha a sérült állapotában egymást követő legalább 3 hóna
