Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-04-01 / 4. szám
78 bíróság hivatalos szakértője adta, hanem pl. a kezelőorvos. Á bernié szerepelő adatok ugyanis igen fontosak lehetnek a sérült állapotának végleges elbírálásakor. Ezért a véleményt kellő körültekintéssel kell elkészíteni. Bizonyos esetekben, pl. amikor a sérült időközben meghalt, kizárólag a korábban adott orvosi leletekben és véleményekben szereplő adatokra szorul a véleményező. Tudnunk kell, hogy a stomatológus véleménye sokszor csak részletvélemény, mert a sérültnek nemcsak szájsérülése volt, hanem egyéb sérülés is, aminek elbírálása más szakorvosra tartozik. Ugyanaz vonatkozik a felülvéleményre is: tehát van stomatológiai felül vélemény és stomatológiai részletfelülvélemény. A véleményadásban a következmények megítélésekor egyrészt az okozati összefüggést, másrészt a teljesítőképességben beállott csökkenést kell megállapítani. E kettő közül az utóbbi megállapítása a könnyebb és gyakoribb feladat, mert az okozati összefüggés gyakran nem vitás. Bármilyen szempontból kell véleményt adnunk, legfontosabb kellék a szigorú tárgyilagosság. Orvostudományi alapokra helyezett alapos indokolás nélkül a véleméuy értéktelen, nem meggyőző. Saját, s nem az általános orvosi tapasztalatokra fektetett vélemény nem alkalmas arra, hogy bírói ítélkezés főkellékét képezze. A véle' ményben kijelentéseinket alaposan fontoljuk meg, s még a szavak mogválogatásában is legyünk körültekintők, anélkül azonban, hogy ezzel véleményünk szabatosságából és kellő határozottságából veszítsen. Felülvélemény adásakor sohase süllyedjünk a személyeskedés terére, hanem alaposan indokoljuk meg, hogy miért tartjuk a saját véleményünket helytállónak, s tárgyilagosan tüntessük fel azokat az okokat (pl. hiányos előzményi adatok, kórrajzok, vizsgálatok), ami miatt a korábbi véleményező az esetre vonatkozóan véleményünk szerint nem nyert kellő tájékozódást. Sohase használjuk azt a kifejezést, hogy az előttünk nyilatkozó kartársunknak nincs igaza! Végül ne felejtsük el azt az igen fontos szabályt, hogy a szakkifejezéseket magyarul írjuk, mert a legtöbb esetben peres útra terelődik az ügy és a sok idegen kifejezés igen megnehezíti a bíróság munkáját. A véleményt tehát úgy kell megfogalmazni, hogy azt a laikus bíró is megértse, s ha mindenáron latin szavakat is akarunk használni, azokat tegyük a magyar szó után zárójelek közé. Mint minden szakvélemény, így a stomatológiai is három főrészből áll. Ezek az előzmények, a vizsgálati lelet és a szorosan veit vélemény. Az előzményben a személyi adatok mellett ismertetni kell a rendelkezésre álló iratokból vett, s az eset lefolyására, körülményeire kiterjeszkedő adatokat. Felülvélemény esetén röviden ismertessük a
