Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-03-01 / 3. szám
54 háromsorosán összehajtott, felpuhított mintázóviaszlemezt. Csak ennek alapos lehűtése után emeljük le óvatosan. A sajátmagunk előállította, vagy a laboratóriumból kapott gipszmintázatokat a viaszharapási próba segítségével helyezzük egymásra. Ebben a helyzetben rögzítsük ragasztócsíkokkal egymáshoz s gipszeljük be egyszerűbb artikulátorba. E műveletnél ügyeljünk, hogy az okklúz'ális sík horizontális helyzetbe kerüljön, a raphemediánvonal pontosan középvonalban fusson, s az ar tikul át or tengelyére merőlegesen álljon. De ügyeljünk arra is, hogy az okklúzális sík az artiku 1 átóT'fétAnagasságába kerüljön. A begipszelt tömböt csak a gipsz teljes kötése után nyissuk fel, előbb lefejtvén, vagy átvágván a ragtapaszcsíkokat. A sajátmagunk készítette gipszmintázatok szebbek, s azzal a feltétlen előnnyel bírnak, hogy' a státus, okklúzió körülménymivel munka közben jól megismerkedünk. De ha erre nincsen időnk, végeztessük el eddig — és nem tovább — a laboratóriummal. A további műveletek már fogorvosi ténykedések, melyeknek elvégzése úgy a betegnek, mint saját magunknak érdekében áll. Már csak aizért is sajátkezüleg kell elvégeznünk, mert az ismételt próbákat nemcsak az arti'kulátorral, hanem intraorálisan is kell végeznünk, tehát a beteg jelenléte is szükséges, s ezt végeztetni fogművessel törvénybe ütköző ténykedés volna. A legtökéletesebb artikulátor maga a száj; minden egyéb csak az előmunkálatok megkönnyítésére és didaktikai célokat szolgáló segédeszköz. A továbbiakban leírandó munkamenetmódosítás voltaképpen nem is új, mert a régebben gyakorolt vjaszminJázatpróbákboz való visszatérésnek is tekinthető részben. Csakhogy^ a könnyben puhuló viasz alaplemez helyett keményebb és magasabb hőmérsékleten puhuló sellak-alaplemez és viaszsáncokat használok. A nedvesen tartott, artikulátorba rögzített gipszmintázatra megmintázzuk az al'apiemezt, a szélek s a papillák tehermentesítésének figyelembevételével. Ezután egyenkint mintázzuk meg az egyes műfogak viaszsáncát, s helyezzük bele a müfogakat. E műveletnél kell az alámenö helyekre tekintettel lenni. A sáncokat, ^ Kennp ülő mű fogakkal olvasszuk rá az alaplemezre. ^Az artikulátorban dolgozva állandóan módunkban áll az okklúzió helyes beállítása. Ha eddig jutottunk, mintázzuk meg viaszszal pontosabban a helyes vonalú és jól záró ínypótlásakat, mélyen kivágva a fékek, kellően kiívelve az izomtapadások nyálkahártyaredőinek megfelelő helyeit. Itt is ügyeljünk arra, hogy alámenőhelyeket, ne hanyagoljuk el. Helyezzük fel lege artis a kapcsokat, billenésgátlókat, kengyelt stb. Az artikuláció létrehozatalához a müfogakból gyakran csiszolással többet-kevesebbet el kell távoiítanunk. Történ-
