Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-03-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE 1943 MÁRCIUS 3. SZÁM. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény az Országos Társadalombiztosító Intézet komáromi kerületi Pénztárának rendelőintézetéből. (Kerületi pénztári főorvos: Dr. Kovács Endre orvos-titkár.) Munkamenetmódosítás lemezes fogpótlásoknál. Irta: Dr. MELCHER KÁROLY_ fogászati rendelőintézeti főorvos Komárom. A fogművestől a fogorvoshoz behelyezésre készen szállított lemezes fogpótlásoknál rendszerint kellemetlen utólagos korrektúrák szükségesek, hogy a darab tényleg behelyezhető legyen. Az utólagos korrektúrákhoz hozzászoktunk, mintegy a dolgok elkerülhetetlen velejárójának tekintjük s megadással végezzük az időtrabló, a darabra mindig hátrányos utólagos, sokszor mélyreható csiszolásokat, frézeléseket. A íogművesmester mindenkor arra az álláspontra helyezkedik, hogy erről nem tehet, mivel a darabot gondosan, a kapott lenyomat alapján készítette el. A fogművesnek annyiban igaza van, hogy a munkába legjobb tudását adta, a legjobb anyaggal, pontosan a kapott lenyomat alapján dolgozta ki. A fogorvosnak még inkább igaza van, mert a gipsznegativokat s a viaszharapási próbát lege artis, szintén legjobb tudásával készíti el, annál is inkább, mert így reméli, hagy a szájbahelyezésnél a darabon keveset kell majd korrigálni. S a lemezes fogpótlást mindezek ellenére sem lehet utólagos okklúziójavítás és kaucsuk-korrektúrák nélkül szájba helyezni. Felmerül tehát a gyanú, hogy e jelenség oka a két tényezőn kívül fekszik. Meg kellett ez okból vizsgálni minden mozzanatot a lemezes fogpótlás elkészítése során, ami utólagos korrektúrák szükségességének okozója lehet. A ma szokásos munkamegosztás és munkamenet rendelő és laboratórium között általában a következő:
