Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-02-01 / 2. szám
34 négytagú hidak, melyeket a közlemények bemutatnak, nagyon szépek lehetnek a kézben, vagy közvetlenül beragasztás után a szájban, de hosszú évekre terjedően egyáltalában nem megbízhatóak. A magunk részéről nagy kiterjedésű hidak készítését még fémből sem tartjuk könnyű feladatnak, műanyagokból pedig, melyek megfelelő kipróbálása még hiányzik, alkalmazásukat nagyfokú túlzásnak kell tartanunk. Nem. szól ez ellen az sem, ha valaki már készített hosszabbideje kifogástalanul működő hasonló hidat. A fémhidakkal kapcsolatosan is ismerünk nem egy hasonlóan csodálatos esetet, pl., amikor a két szemfogra készített tizennégytagú híd tíz évig kifogástalanul működött, anélkül azonban, hogy ezeket követendő példáknak tekintenénk. Az esetek többségében a tapasztalatok egyáltalában nem kielégítőek. 3. A fémvázra cementezett egyes koronákból álló hidak lrorgonyai, éppenúgy mint a fémvázas hidaké, gyűszükoronák, vagy fémhorgonyok. Mindazok a hátrányok, melyeket a gyűszűkoronákkal a porcellánhidaknál tapasztaltunk, teljes mértékben jelentkeznek a müanyaghidaknál is. Egy kellő falvastagsággal bíró köpenykoronához a pillért általában olyan mértékben kell leköszörülnünk, hogy ez a fogbél veszélyeztetése nélkül élő fognál alig fokozható. Ha tehát a gyúszűt kellő szilárdságúra készítjük, akkor a föléje helyezett köpenykorona majdnem mindig túlságosan nagy lesz és az ilyen esetekben természetesen fokozott kozmetikus követelményeket nem elégíti ki. Ha viszont a gyűszű nem merev az igénybevétellel szemben, akkor a köpenykorona leválására vagy törésére lehet számítani. Ezért azután könnyen érthető, hogy a gyűszűkoronákkal szerzett tapasztalataink nem jók és lehetőleg nem is alkalmazzuk azokat. Horgonyokként tehát lehetőleg a bérűit fémhorgonyokat használjuk, élő fogakon nagyőrlőkön főleg teljes borítókoronákat, kisőrlőkön félkoronákat, nyeregbetéteket, nem élő fogakon Richmond sapkákat müanyagkorotiával és ritkábban csaposbetéteket. Elülső fogakon, ha azok alakja félkoronára nem alkalmas — és ilyen sajnos az esetek nagyobbrésze —, a devitalizálástól sem riadunk vissza, mert éppen ezen a fogakon a legkisebb a fertőződés veszélye, de még ha ilyen kivételesen elő is fordulna, a könnyen kivihető gyökércsúcscsonkolással tudunk segíteni. A hídtest az egyes fogaknak megfelelő, vállal kiképezett műcsonkokból áll. A hídtestet úgy készítjük, hogy a nyálkahártyát csak érintse, de arra ne feküdjön fel szélesebb felületen, mert ez mindig gyulladások veszélyét rejti magában. Ezen veszély csökkentésére, ha ez szilárdsági szempontokból egyáltalában lehetséges, a hídtest nyálkahártya felé fordított felszínében az 1 mm széles oldalfalakig azt teljesen elfoglaló, 3 mm mélységű, kifelé kissé összetérő falakkal bíró mélye
