Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
23 men kívül hagyásával a 10 mm távolságot, ez a természetes nagyságú képen, valamint az élőn kb. 6 cm-nek felel meg. Ilyen fokú helyzeti rendellenesség működési területünkön nem szokott előfordulni. Ez a lehetetlenség még azt az olvasót is útbaigazítaná, aki nem erezné a „fénykép szerint“ kifejezés szerintem egyedül lehetséges értelmezését, azt, hogy a méretek az eredetire vonatkoznak. Az a képtelenség, hogy az állesúes helyzetének jellemzőjéül szolgáló gnathion pont a kicsinyített képen eszközölt 10 mm berajzolása következtében az állkapocsszöglet mögé a nyakra kerül még esetleges félreértés után is okvetlen rávezeti a tárgyilagos olvasót arra, hogy a „fénykép szerinti“ távolság nem azonos a fényképen a lépték átszámítása nélkül mért távolsággal. A lépték figyelmen kívülhagyásának további folyománya a következő: a bíráló szerint a gnathion majdnem az orbitális síkon van. Ügy hisszük ez a fényképkicsinyítés következménye, mert még erősebb kicsinyítésü képen, még közelebb kerülne az orbitális síkhoz a gnathion. Sajnos azonban a kép kicsinyítésének arányában az élőn fennálló és fogszabályozással befolyásolni szándékolt rendellenesség egyáltalában nem válik kisebb fokúvá. E helyen is meg kell jegyeznem, hogy véleményem szerint az ilyenfajta élőn, vagy fényképen véghezvitt mérésekkor néhány mm hibával mindig kell számolnunk. Ha a berajzolás kicsinyített ábrán történik, a hiba nagyon könnyen még sokkal nagyobb. Esetünkben az orbitális sík berajzolását a bíráló végezte. Még ha ezen berajzolás alapján határozzuk is meg a gnathion helyzetét akkor is fenntarthatom azon nézetemet, hogy a fénykép szerint a gnathion legalább is 10 mm-el az orbitális sík mögött van. • A berajzolásos eljárások hibalehetőségeire jellemző, hogy az eljárás számottevő híve által berajzolt „sík“ vastagsága a természetes nagyságú képen kb. 2.5—3 mm-t tesz ki. Vessük ezt össze azzal, hogy az arc, illetőleg a fogazat azon részeinek a „normálistól“ való eltérése, de különösen fogszabályozással történő elmozdíthatósága, melyeket az orbitális síkhoz viszonyítva szoktunk szemlélni, többnyire nem nagyobbak 10 mm-nél. E két körülmény egybevetése után figyelemreméltó, hogy az egyéb hibalehetőségektől eltekintve pusztán azáltal, hogy a „sík“ elülső vagy hátulsó határától mérünk, oly hibát okozunk, mely a várható maximális eltérés értékének 25—30%-át teszi ki. Ha a kicsinyített képen mérünk, e vonal vastagsága épen ilyen arányban változtatja meg az eredményt. Ha természetes nagyságú képen történt volna az orbitális síkot jelentő vastag „vonal“ berajzolása, úgy feltehető lenne, hogy a meg
