Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-11-01 / 11. szám

FOGORVOSI SZEMLE 1943 NOVEMBER 11. SZÁM.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK.

Időleges megvakulás mandibularis érzéstelenítés után.*

Irta: Prof. dr. MORELLI GUSZTÁV.

Amióta 1914-ben Gúido Fischer a mandibularis érzéstelenítést leírta, bizonyára számtalan ily befecskendezést végeztek számos kellemetlen következménnyel, amelyeket a tankönyvek bőségesen meg is említenek. Hogy ezeken kívül még ma is szinte ismeretlen következmények vannak, erről egy saját gyakorlatomban észlelt eset folytán kellett meggyőződnöm. Évekkel ezelőtt ugyan már hallottam egy hasonló esetről. Ezt csak azért említem, mert ez — mint alább kiderül — bizonyos segítséget nyújtott saját esetem válságos pillanataiban. Közleményem szolgáljon ugyancsak segítségül azon kollégáimnak, akik talán abba a kellemetlen helyzetbe kerülnék, hogy betegüknek a l>efecskendezés után bár múló, de mégis ijesztő megvakulását kell átélniük.

1942 okt. 8-án magánrendelésemen a következő esemény játszódott le. Egy 32 éves nőbetegnek a jobb alsó első zápfogát kellett el távoli tanom. A beteg egészséges, hőmérséke rendes volt, a helyi viszonyok a befecskendezést megengedték. Idegrendszere semmiféle kóros elváltozást sem mutatott.

E lelet alapján, mint rendesen, mandibuláris érzéstelenítéshez fogtam és 2 cm3 4%-os novocain-adrenalin oldatot fecskendeztem be a lingula mandibulae mögé. És most jött a meglepetés.

Már a fecskendő szokásos lassú kiürítésének a végén a beteg jobbkezével hirtelen jobbszemtájékához kapott és mikor erre a fecskendő tűjét gyorsan kihúztam, a legnagyobb izgalomban kiáltotta : „megvakultam* *.

* Kivonatosan előadatott a MFOE tudományos ülésén 1942 november 19-én, Budapesten.