Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-10-01 / 10. szám
231 szí feltárásával egyidőben a mozgó, fájdalmas fogakat is legtöbbször el kell távolítani. Az ilyen fogak dugóként tárják el a gennyel telt csontüregeket és a geny lefolyásának útját állva1, a csont újabb, ép szakaszaira is ráterjed a folyamat. A röntgenkép a csontveiőlob kezdeti szakában nem jellegzetes. A esontvelőürök közötti csontgerendácskák elpusztulásával lassanként alakul ki a kórjelző elváltozás. A hetekig, hónapokig tartó genyedés nagy fehérje, testanyagveszteséget jelent, ezért elsőrendű fontosságú a szervezet roborálása (táplálkozás, gyógyszerek, stb.). A lobtermékek — hangsúlyozottan naponkénti — még inkább napi kétszeri- — öblítéssel történő eltávolítása mellett a sequesterek eltávolításával igyekszünk addig várni, amíg megfelelő csontláda képződik. Ha a csontláda-képződés a sequesterek kilökődésével nem tud lépést tartani, vagyis a sequestereket még a csontláda kialakulása előtt el kell távoli tanunk, kellőleg felkészülünk a várható pathológiás fraktura ellátására. Kellő repositióval és retentioval régi kiterjedésében fenntartjuk az elpusztult csont helyét, hogy a megmaradt csontok felől és a visszamaradó periosteum csontszigeteiből regenerálódó új állkapocs régi nagyságára és alakjára fejlődhessék. Utóbbit illetőleg a merev rögzítés helyett előnyben részesítjük a funkcionális rögzítést, amikor is az izületi mozgások, izmok, szalagok húzó hatása, játéka következtében a legmegfelelőbb formában alakul ki az új állkapocs. Végezetül csak annyit, hogy a csontvelőlobok propihylaxisát illetőleg a tisztaságra kell törekednünk. Fogköves, lepedékes szájak esetén fogeltávolítás előtt szedjük le a fogköveket és igyekezzünk megfelelő edzőszerekkel helyükön rögzíteni a tasakok, fekélyek csíráit. Ha fogeltávolítás után a fogmeder űrébe idegen, nagyobb tömegű csírák kerülnek, a szervezeti erők nem mindig tudnak ellenállni a váratlan, meglepetésszerűen behatoló kórokozókkal szemben és kellő lobgát hiányában könnyen létrejöhet az általános fertőzés. Arsen-elhalás. K. J. 40 éves férfibeteg. Anamnézisében elmondja, hogy négy nap előtt távolították el injekciós érzéstelenítésben a bal alsó bölcsességfogát. Fájdalmai azóta megszűntek, de úgy érzi, mintha valami bennmaradt volna. Időzöl eg kb. három hétig kezelték a fogát. Idegölésre 4—f> napra arsent tettek bele. Az ideget ki is vették, de foga mégsem akart megnyugodni. Fájdalmai egyre erősebbek lettek, ráharapásra, nyelve