Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-08-01 / 8. szám
179 Fogbetegségekkel kapcsolatban — különösen szövődmények jelentkezésének idején — nagyon gyakran elkalmazzuk a borogatást. E legősibb gyógymód népszerű és igen kedvelt betegeink körében, annyira, hogy csaknem minden családban meghonosodott egy-egy borogatási módszer. A borogatásnak vidékenként bizonyos jelentőségeket kölcsönöz különféle, de rendszerint növényi eredetű főzet alkalmazása. Ezeknek a gyógyhatása évszázados tapasztalaton alapszik, aminek létjogosultságát a tudomány is elfogadta. A borogatás célja és rendeltetése különböző. A fogászatban használt borogatással nem oki, hanem csak tüneti kezelést végzünk; helyesebben csak egyik vagy másik tünetet kívánjuk megszüntetni, leggyakrabban pedig a fájdalmat csillapítani. A borogatás módja, anyaga és annak hőfoka is igen különböző. A jeges borogatástól a forróvizes tömlőkig, kataplazmákig sok lehetőség van az alkalmazott therápia megválasztásában. Mindenekelőtt azonban ismernünk kell a borogatás gyógyhatását, nevezetesen a leggyakrabban használt hidegnek és melegnek kórélettani jelentőségét. W. Wintemitz szerint minél nagyobb a különbség a bőr és a víz hőmérséklete között, annál nagyobb az ingerhatása a borogatásnak. Hideg hatásra a kis artériák és hajszálerek összehúzódnak, esetleg teljesen elzáródnak, amit később az ellanyhulás követ, a kontractil elemek bénulása miatt. A hideg borogatásnak általában az a célja, hogy a beteg testrészben a hőmérsékletet csökkentse és a vér áramlását akadályozza. Minden olyan szerv gyulladásánál, amelynek idegei és erei thermikusan ingerelhetők, igen alkalmasak az olyan borogatások, amelyek 8—14 fokos vízbe lettek mártva. Ezt a hidegingert a megbetegedett szervtől centrálisán fekvő ér- és idegpályák mentén kell alkalmazni. Kisérletileg igazoltnak vehetjük, hogy a gennyedés és exsudáció hidegben csökken. A geny szerozus, híg, sejtszegény lesz. Viszont a helyi meleg proffuzabbá és sejtdúsabbá teszi a gennyedést. A hideg megszünteti a vérzést és bizonyos típusú fájdalmakat enyhít és késlelteti a bomlási-erjedés folyamatát, valamint a felszívódást is. A Strasser, F. Kisch, E. Sommer azt mondják, hogy a meleg borogatás gyorsítja a felszívódást, megpuhítja a túlkemény infiltrátumot, elősegíti a sejtes elemek vándorlását és az új sejtek képződését és a nem gyulladásos eredetű fájdalmakat csillapítja, elősegíti a helyi nutritios és vegetatiós folyamatokat. K. Ullmann a magas hőmérsékletű borogatástól reaktív artériás hyperémiát, az anyagcsere fokozódását és a felszívódás gyorsulását várja. Kiemeli a szerző, hogy a Prisnitz-borogatás a szövetek szétesését jobban elősegíti, mintsem kívánatos, aminek gyakran fisztulaképzödés a következménye. Az optimális hőmérsékletű borogatásnak az
