Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-07-01 / 7. szám
163 követő utóvérzés törvényszerűségéről („elvérzés“). Magyarázzuk meg az extractiós sebben keletkező vérrög fontosságát, kilúgoizódását, mert az elszíntelenedő vérrögben egyébként a beteg nagy rémületére megint csak „a bentmaradt gyökéig meséje fog kísérteni. Lehetőleg előre mondjuk be ténykedésünk közben a betegnek munkánk egyes fázisát, természetesen a beteg várható szubjektív átélését véve irányadóul (főleg a levegőfujtató, a spray váratlan hatása válthat ki kellemetlen lelki emóciókat!). A beteggel szemben ugyanis sohasem lehetünk eléggé udvariasak — mégha figyelmességünk olykor túlzottnak is látszik -—, mert hiszen a betegtől az udvariasság legfelsőbb fokát várjuk viszonzásul: az engedelmességet... A lelki alkatot a betegségek többé-kevésbbé a hysteroid irányba hangolják el. A hysteroid lelki alkatnak prototípusa a fogékony gyermeki lélek (ne felejtsük, hogy a hysteroid lelki alkat független az intelligencia fokától). Bánásmódunk a gyermekkel sokszor egész életükre meghatározza a fogorvossal szembeni magatartásukat. A gyermekeket sohase ámítsuk, ne csapjuk be és ne legyünk durvák, türelmetlenek hozzájuk. Ne mondjuk, hogy nem fog fájni, ha tudjuk, hogy igenis fájni fog beavatkozásunk. Ne mondjuk, hogy nem húzzuk ki, ha fogeltávolitása szándékunk. Ne ordítsunk rájuk, ne ragadjuk meg és ne nyomjuk durván a fogászati székbe és horribile dictu ne bántalmazzuk a kis pácienseket. Még a „hysterias, elkényeztetett:“ gyermeket sem „a szülők kiküldése után a jól irányzott és hatásos poffal“ nemcsak azért, mert azt a szülő úgyis megtudja és lelke mélyén sohase bocsátja meg, hanem azért is mert a „hatásos pof“ hatása igen kétséges és a pillanatnyilag való látszatnál sokkal távolabbi kihatású. Szükség esetén egy erélyes gesztus, egy erélyes hang kellőképpen alkaHnazva mindig hatásos, azonban itt se téveszszük össze az erélyes hangszínt a durva hangszínnel. Bánjunk a gyermekbetegekkel kedélyesen (sohase komolytalanul, „túl viccesen“). Ne felejtsük el azt sem, hogy holnap is van nap. Egy kis odaadással, őszinteséggel és nagyon sok jóakaratú, szeretetteljes türelemmel mindent elérhetünk a kicsinyeknél. A beteg fogorvosával szembeni magatartásának hogyanja és mikéntje az esetek óriási többségében a gyermekkorban dől el. Itt azonban nemcsak a fogorvos egyéniségéről, magatartásáról és nemcsak a mindenféle komplexusokat előidézhető tényezőkről van szó, hanem valami egészen másról is... Ez a más a rutin! Mert mint minden, úgy a fogbetegekkel, a fogorvossal, a beavatkozásokkal szembeni magatartás is végeredményben „rutin“ kérdése. És e kérdésbe is be kell kapcsolódnia a szociális foghygienének, az arra hivatott tényes
