Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-07-01 / 7. szám
160 régebbi, különösen gyermekkori emlékek, továbbá az „Én“narcistikus sérelme, valamint különböző phobiák, beteges félelmek stb. A fogváltás intenzív élménye a gyermekkornak, fantáziájukat izgatja. „Egér, egér, kis egér, adok neked rossz fogat, adjál nekem jó fogat!“ Mégis későbbre kiható pszichopatholőgiai vonatkozása a rendes fogváltásnak nincsen, hanem az rendszerint valamilyen „fogászati élményük“-kel kapcsolatos. “ A fogeltávolítással — e rendes körülmények között aránylag enyhe sebészi beavatkozással szemben — az aránytalanul súlyos lelki ellenállásnak, „félelem“-nek magyarázatát gyakran az „Én“ narcistikus sérelmében, amit fogeltávolítás közben él át, találjuk meg. Olykor a legcsekélyebb fogorvosi beavatkozással kapcsolatban is súlyos phobiákkal kerülhetünk szembe. Phobiák alatt — mint tudjuk — azokat a kényszerképzeteket értjük, melyeket igen élénk, kellemetlen, szorongó érzelmek, félelem, indulatok jellemeznek megfelelő vasomotios zavarokkal (praecordialis nyomás érzés, szédülés, elpirulás, sápadás, bő verejtékezés stb.). A beteg „fél“ pl., hogy fogának húzásakor a fog gyökere „benne marad“ és ennek következtében a legborzalmasabban elképzelt ,,elgennyedések, eltorzulások“ áldozatává válik. Fél, hogy fogának „kihúzása“ után „elvérzik“, hogy „vérmérgezést kap“, „ezekbe belehal“. Számtalan a sora az ilyen közismert pathológiás félelmeknek. A beteg kóros félelme azonban nem mindig konkrét irányú, sokszor határozatlan, bizonytalan, önmagának sem tudna számot adni, hogy mitől is fél olyan borzalmasan, de fél... Hogy az akár ösztönösen, akár tudatosan alkalmazott pszichotherápiára különösen a gyakorló fogorvosnak szüksége van, nemcsak az elmondottakból, hanem abból a tényből, illetve körülményből is magától értetődik, hogy az orvos betegekkel érintkezik. A beteg a psychoorganikus kölcsönhatás folytán sajátságos lelki állapotban van. Többé-kevésbbé megváltozott a lelki karaktere és különleges érintkezési formát igényel. A psychotherapiában, a lelki élet befolyásolásában és helyes irányításában pedig perdöntő egyrészt a beteg lelki alkatának ismerete, a lelki gyógymódnak ehhez való egyéni alkalmazása, — másrészt pedig az orvos egyénisége, rátermettsége, magatartása ... szerint A gyakorlóorvos szempontjából a betegeket két nagy csoportba oszthatjuk. Akik bennünket psychotherapiai szempontból érdekelnek a túlérzékenyek nagy csoportja és akik bennünket psychotherapiai szempontból nem érdekelnék a kevésbbé érzékenyek nagy csoportja. A túlérzékenyek nagy csoportjában 2 typust különböztethetünk