Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-07-01 / 7. szám
158 A debreceni m. kir. Tisza István-Tudományegyetem Stomatolőgiai klinikájának közleménye. (Igazgató: dr. Csilléry András egyet. ny. r. tanár.) A fogorvos és a fogbeteg. Irta: dr. KÖRÖSSY MIKLÓS stomatolőgiai klinikai gyakornok. A fogorvos gyakorlata közben, sok esetben szembekerül az egyetlen alig legyőzhető nehézséggel; a beteg aránytalanul fokozott túlérzékenységével, a beavatkozással szembeni ellenállásával, különösen extractiónál a beteg valóságos „foghúzás-iszonyával“. A fogbeteg, különösen a fájós fogú beteg, míg orvosához eljut, többnyire hosszú utat tesz meg lelkileg. Mikor azután belép a fogorvos várószobájába és még inkább mikor szembekerül orvosával', fájdalma váratlanul megszűnik, „mintha ketté vágták volna“, és elhatalmasodik lelkében egy érzés: védekezni, menekülni a fogorvostól és az esetleges foghúzástól. (Olykor már a várószobából egyik-másik el is „menekül“.) Akárhányszor láthatunk úgy a legegyszerűbb, mint a legelőkelőbb társadalmi állású emberek között gangraenás, fistulás, schmutzpyorrhoeás bűzös szájúakat, akik messze elkerülik a fogorvosi rendelőket, bár egyébként igazán rendes, önfegyelmezett emberek és mégis... Sokat beszélnek, írnak az utóbbi időben az orvosról, a betegről és főképpen a kettőjük közötti lelki kapcsolatról. Az orvosi szakok legexaktabbjának művelőjét, a fogorvost gyakorlata közben főleg két gondolat irányítja: hogyan végezze el fogorvosi ténykedését a lehető legjobban és a lehető leggyorsabban, illetve ami az utóbbival végeredményben egyet jelent, a lehető legkönnyebben. És megfeledkezik a lélekről. Holott nem is olyan ritkán a „lehető legjobban “ és a „lehető leggyorsabban“-nak a kulcsa egy kis pszichológia. Az emberiség történetében a fog szerepe nemcsak élettani és nemcsak kórélettani. A fog az ala'csonyabbrendű népfajok „kereskedelmi életé“-ben, mint fizetési eszköz (pl. kutyafog) ismeretes (v. ö. „fogához veri a garast“); sőt mint „fetis“ a legmagasabb piedesztálra is felkerülhet. Vadászaink is az elejtett vad fogát (nemcsak az agyart!), mint vadásztrofea-féleséget nagy becsben tartják. A fog jelentősége, Szerepe külöhösen sokoldalú a népi álomfejtésben, babonákban, szólásmódokban. Már a csecsemő fogának áttörése élénken foglalkoztatja a közhitet. E ez az egyszerű élettani folyamat babonák kiindulójává válik. „Tudós asszonyok“ az inyet a legképtelenebb „szerekkel kezelik“, hogy a fogak „könnyebben áttörjenek“.
