Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-06-01 / 6. szám
127 Egyik sebesült katonánk gyalogsági fegyverből eredő golyót kapott a mandibulába, A golyó áthaladva a jobboldali tonsillán, a másik oldalon, a sternocleidomastoideus táján jött ki. Oly nagy vérzés jött létre, hogy a tábori kórházban megejtett traeheotomia mentette meg a fulladástól. A gyalogsági lövedék a mandibula felhágó ágából magával ragadott egy-két csontszilánkot és ezeket a csontszilánkokat gégészeti osztályunk távolította el H/2 hónappal a sérülés után a jobboldali tonsillából. Ha a lövedék fogakat talál, azokat is szétroncsolja és a fogdarabokat viszi a lágyrészek alá. Mindezek a sebgyógyulást hátráltatják és akadályozzák, legelső teendő tehát, hogyha az állcsontsérült olyan helyre kerül, ahol röntgenkészülék van, azonnal meggyőződést szerezni több irányú felvétel kapcsán az állcsontsérülés helyéről, valamint a benne lévő szilánkokról. Először suboccipito-mentális irányú röntgenfelvételt készítünk általános tájékozódásra. Közelebbi tájékozódás céljából oldalirányú extraorális felvételt készítünk, de igen jó szolgálatot tesz a fogorvosok által annyira kedvelt intraorális felvétel is, amely részünkre is fontos tájékoztatást nyújt. Osztályunkra nagyfokban legyengült állapotban szállítottak be egy tizedest. Kb. 4 hét előtt gránátszilánk hatolt be a nyak baloldalán, amely a nyaki izmok után az epiglottis felett fúrta át a garatot, majd a jobboldalon a constrictor pharyngis superior roncsolása után felfelé haladva a mandibula felhágó ágán kb. a lingula táján okozott csillagalakú törést. A törésvonalak az állkapocsízület nyúlványa és az állkapocsszeglet., valamint az állkapocs teste felé haladtak, sőt a fém szilánknak megfelelő darab az állkapocs felhágó ágából ki is szakadt. A jobb arefél egészen az arcus zygomaticusig duzzadt volt, a beteget magas láz gyötörte, teljesen elesett volt úgy, hogy még táplálékot is alig tudlott magához venni. A röntgenvizsgálat a felhágó ág közepén babnyi és valamivel előbbre lencsényi szilánkot mutatott. A beteg láza a beavatkozást sürgette. Először a szeglet táján ejtett metszésből hatoltunk be egyik kiváló professzorunk tanácsára, a roncsolt garatsebből a műtét végén bőven ürült a genny, azonban a szilánkot, noha már csaknem a masseter széléig jutottunk, nem sikerült eltávolítanunk. Nem volt ugyanis kétséget kizáróan eldöntve, hogy a szilánk a mandibula belső,, vagy külső felületén van-e. Az a tény azonban, hogy a mandibulán babnyi hiányt láttunk, azt a. meggyőződést adta, hogy a gránátszilánk a mandibula résén áthaladva, mégis csak a masseter táján helyezkedett el. A megismételt röntgenfelvétel a nagyobb gránátszilánkot a kisebb szilánk felett mutatta, a szilánk tehát vándorolt a masseter rostjai között. A pontosabb lokalizáció végett intraorális felvételt készítettünk, amely a meglévő harmadik moláris és második praemolaris között mutatta a szilánkot. A felvétel már kétségtelenné tette hogy a mandibula külső felületén van a szilánk és ezért az emlitett második praemolaris buccális oldalán ejtettünk, a mandibula testével párhuzamos metszést úgy, hogy a metszési vonalat a linea a
