Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
11 az aranykivándorlás meggátlása miatt a fogorvoslás céljaira csak igen korlátolt mennyiséget bocsát rendelkezésre. Ugyanez vonatkozik az aranypótló, nagyobb részben ezüst tartalmú fémekre is, amelyek egy jó része hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. így jutottunk el azokhoz a fémekhez, amelyeknél rendesen az acélbázison, chróm, cobalt és nikkel ötvözetével próbálják meg' a fémet szájállóvá és a kívánalmaknak megfelelővé tenni. Tammann szerint, ha az ötvözetben a fémkristályok homogének — tehát tisztán vegyes kristályokból állanak és a vegyes kristályok összetétele azonos — az ötvözet a szájnyálnak és a szövetnedveknek ellentálló. Nevezzük ezt röviden szájállóságnak. Ez a szájállóság azonban, mivel az alkotó elemek egyenként könnyen rozsdásodnak — tehát corrosioképesek —, a sokoldalú és változatos fogászati megmunkálás közben megváltozik és így ismét felveheti a fém az alkotóelemek rossz tulajdonságait. A régebbi, főleg háború előtti időben körülbelül 15—20 évvel ezelőtt az ú. n. rozsdamentes acélbázisú fémek keménységük, forraszthatatlanságuk és elszíneződésük, valamint kóros physiologiai tulajdonságuk miatt sok csalódást okoztak alkalmazóiknak. A többi fehér fémeknek is voltak hiányosságaik, mint a megmunkálhat óság nehézsége, más fémekkel való körülményes vagy költséges forrasztásuk, magas fényre való polirozhatatlanságuk stb. Ezért van az, hogy a kis laboratóriumokban készült wipla-lemezek nem felelnek meg a céljuknak, törékenyek, rozsdásodnak, mert ott nem vetik alá szabályszerű hőkezelésnek; ugyanígy vagyunk a vitalliumból készített öntött koronák, hézagtagokkal is, ezért túlságosan kemények és nehezebben adaptálhatók. Jegyezzük meg, hogy a jelenlegi acélbázison álló fémek csak akkor dolgozhatók fel a követelményeknek megfelelően, ha az előírásokban megkívánt hőkezelésben részesülnek, vagyis kristályos szerkezetük homogenitása biztosíttatik. Ez pedig csak a tökéletesen felszerelt hydrogénes izzítókemencékkel ellátott nagy laboratóriumokban lehetséges, ahol a szükséges gépiberendezés is rendelkezésre áll. Klinikánkon mi a wipla- és vitallium-ötvözeteket dolgozzuk fel ilymódon, tekintve, hogy az ehhez szükséges felszereléseink megvannak. Mégis emellett igyekszünk kísérleteket folytatni más fémekkel is, hogy azok használhatóságáról meggyőződést szerezhessünk. Legutóbb a „Remanit ^“-anyaggal kísérleteztünk, amelynek eredményéről az alábbiakban kívánunk beszámolni. A Remanit G egy magas vegyértékű, korrosiomentes acél chrómnikkel ötvözet, amely alkalmas valamennyi fogászati öntvény előállítására. Kétféle keménységben kerül forgalomba és pedig Remanit Gh