Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-06-01 / 6. szám
121 betegnek nagyobb szenvedés okozása nélkül rögzítő ívet lehet fogaira szerelni. (7—8. ábra.) A front mögötti nagyobb tábori kórházakban már szakorvos áll a beteg rendelkezésére, aki nemcsak egyszerű ívet helyez drótligatúrával a szájba, hanem, ha szükséges, egy-egy zápfogra fémgyűrűket is applikál, amelyek az ívek rögzítését elősegítik. Az orthodonciában használatos különböző vastagságú fémívék (Angle-ív) a rögzítésen kívül még arra is felhasználhatók, hogy az ívek hajlítása által adott bizonyos rugalmasságot mint erőt használjuk fel. A rugalmasan hajlított és rögzített ív vagy azáltal fejt ki erőt, hogy a fogak közvetítésével rögzített állesontrészt kifelé húzza, vagy pedig a fogakkal való közvetlen érintkezés miatt a fogakkal együtt diszlokációban lévő állcsontrészt is helyére igyekszik nyomni. A megmaradt fogaknak a törött állcsont részek rögzítésénél egészen különleges szerepe van, minthogy a megmaradt fogak azok a csontból kiálló részek, amelyek segítségével egyszerű fémív és drótkötések felhasználásával az állcsont nyugalmi helyzete és így a diszlokáció nélküli gyógyulás lehetővé tétele megoldást nyer. Csodálatos az az erő, amelyet egyszerűen a fogakhoz rögzített fémív és gummiligatúra munkája kifejt. A problémát a csonthiányt okozó állkapocssérülések alkotják. (8. ábra.) Az arcdefektusok zárása előtt a törvégeket- az eredeti anatómiai helyzetbe kell hozni és ott fixálni, hogy a törvégck rossz helyzetben való összehegesedését megakadályózzuk. Csonthiánnyal járó cselekben az egyszerű fémívvel való rögzítés nem tartja helyben a tőrvégeket. A csonthiány közelében lévő fogakra zárókampókat, vagy gyűrűket kell forrasztani, amelyek a törvégck diszlokációját akadályozzák. Ferde sík vagy Schröder csúsztató is jó szolgálatot tesz. Felsőállcsont sérüléseknél igen gyakran a letört maxilla-részt befecskendezéses érzéstelenítésben sikerül helyre tenni. A letört maxilla-rész repozíciója akkor jó, hogyha a fogak az egyéni okkluzióban találkoznak. (9. és 10. ábra.) Az egyéni okkluzió helyreállítását egyik teljes horizontális maxilla-törésnél maga a sérült tiszt végezte. Motorkerékpár baleset következtében a felső állcsont processus' alveolarisa teljes terjedelmében letört úgy, hogy a fogmeder nyúlvány a maxilla testével csak palatinálisan függött össze. A tiszt nem jött zavarba, hanem az állkapocs zárásával helyre nyomta a fogakkal együtt egész terjedelmében letört fogmedernyúlványt. A gyógyulás után kisebbfokú okkluziós eltérés keletkezett, a frontfogak ugyanis él-, a zápfogak csücsökharapásban találkoztak, rágni az új harapási helyzetben is jól tud.
