Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-05-01 / 5. szám
115 tosítható. Főleg áll ez a most folyó mozgó háborúra, amikor a csapatok előnyomulásával, — mely lehet napi 200—300 km is — az e. ii. alakulatoknak is lépést kell tartani. A töréseknek egyszerű sínekkel való rögzítése nem elegendő, mivel a sérültek néha csak hosszú hetek múlva juthatnak hátországi kórházakba, amikorára már súlyos osteomyelitis, pseudarthrosis stb. fejlődhet ki. Az' állesonti sérültek gyors és helyes kezelését el lehetne végezni már odakint is, .s aránylag kis felszereléssel, ami által szép eredményeket mutathatnánk fel, főleg ha ezt a speciális munkát megfelelően képzett sebész fogorvosokra bíznák, így szintén elkerülhető lenne a súlyos osteomyelitisek és állizületek kifejlődése. Űjabban a nagyobb városokban (Kiev, Charkoy) felállított hadikórházakban igyekeznek ezt a fontos kérdést megoldani, ahol különböző szakorvosok kezébe kerül — aránylag gyorsan — a sebesült és megfelelő felszerelés is rendelkezésre áll. A betegellátás zökkenésmentes biztosításához szorosan hozzátartozik az orvosi és az ápoló segédszemélyzet megválogatásának kérdése is. A testi és lelki fáradalmaktól kimerült sérültek ápolásához megfelelően képzett emberekre van szükség. Fontos, hogy necsak jól képzett orvosok, de elsősorban sebészorvosok álljanak a tábori kórházak élén, akik a beteganyag nagy részét kitevő háborús sérültek megfelelő ellátásában már kellő tapasztalattal bírnak. Ezenfelül szükséges lenne a német minta szerint a speciális műtéti beavatkozást és kezelést igénylő törési, szem, szájsebészeti esetek részére megfelelő betegállomások felállítása, hogy a sérülteket ne kelljen sokszor 2000 km-es távolságra hátraszállítani. Fontos lenne az is, hogy az ápoló személyzet túlnyomók® fiatalabb korosztályba tartozó emberekből tevődjék össze, mert a munka, amely rájuk hárul, éppoly fontos, felelősségteljes és fáradságos is, mint az egyéb alakulatoknál. A tábori kórházak mütőszemélyzetét olyanokból kellene összeválogatni, kiknek már a hátországban, a polgári életben is ugyanez volt a foglalkzoásuk, s ezért nagy gyakorlattal rendelkeznek. Ezek lehetnek áz orvosok igazi segítőtársai. A háború kezdetén tapasztalt nehézségeken azóta már sok tekintetben túl jutottunk. A tapasztalatok megszerzése után javulás állott be, úgy a. betegellátás, mint a betegek elszállítása terén. Minden reményünk megvan arra, hogy a történelmi napokban nemzetünk által hozott vér- és anyagi áldozat nem lesz hiábavaló. A végsőkig menő küzdelemben a harcoló csapatok mellett, mint a múltban, most is megállja helyét a magyar orvos, felelősségteljes, nehéz munkájával és a jövőbe vetett törhetetlen hitével.
