Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
21 vizsga. És az eredmény? A vizsgázottak megoszlása 1936-ban: 152 közülök városban, 19 nagyközségben és mindössze 1 működött kisközségben! Bizony a falu egészségügye általában — nemcsak fogellátás tekintetében — hiányos, de ezt éppen nem a technikusi vizsga oldja meg, hanem az ottani életlehetőség emelése, illetve a közegészségügy államosított szerveinek további kiterjesztése. A közegészségügyi vonatkozások azonban ezzel még távolról sincsenek lezárva. A fogtechnikusok nehezményezik azt, hogy ők szájban nem dolgozhatnak. Én nem tudok arról, hogy a technikusnak nem, szabad szájban dolgozni. A törvényes rendelkezésekben ugyanis (1878 : V. t.-c., 1936:1. t.-c., stb.) ilyen tilalom sehol nem található. Ellenben igaz, hogy „az orvosi gyakorlat körébe tartozó cselekmény“ tilos nem orvosnak, — ennek elbírálása azonban a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik. (54. §.) Persze annyit én is tudhatnék, hogy a kir. járásbíróság felfogása nem kétséges: a szájban ténykedést „orvosi gyakorlat körébe tartozó cselekménynek“ fogja minősíteni. De valami nincsen rendben. Hát az nem az orvosi gyakorlat körébe tartozó cselekmény, amikor a bába levezeti a szülést, vagy amikor a mentő személyzet ellátja a sérültet, avagy mondjuk a „légo“szolgálatos cserkész mesterséges légzést alkalmaz? A járásbíróság nem fogja tilalmazni, annak ellenére, hogy e cselekmények javarésze „rendszeresen“ és „ellenszolgáltatásért“ folyik. Ennek az ellentmondásnak a megfejtése roppant egyszerű. A közegészségügy egész „személyzete“ ugyanis két csoportra osztható: az orvosok és az egészségügyi segédszemélyzet csoportjára. Ez utóbbi csoport számban erősen meghaladja az elsőt. Ide tartoznak pl. a laikus asszisztensek, műtősnők, ápolók, bábák, zöldkeresztes nővérek, gondozónők, laboránsok, mentő személyzet és ide tartozhatnak alkalmilag a gyógyszerészek, a gyógyászati segédeszköz készítők, a fogtechnikusok, .sőt bárki más, stb. Kétségtelen, hogy a segédszemélyzet tekintélyes része hivatása gyakorlása közben nem is oly ritkán az „orvosi gyakorlat körébe tartozó cselekményt“ végez. Ez természetes is. Minden szülést nem vezethet orvos, mert nem áll annyi rendelkezésre; minden tanyának kielégítő egészségügyi gondozására ugyancsak kevés az orvos. Nem beszélve pl. esetleges légi támadásról, elemi katasztrófáról stb., amikor a segédszemélyzet tömege helyettesit ideig-óráig orvost. Mindezen tevékenység azonban — s itt a dolog nyitja — orvos, illetve egészségügyi intézmény ellenőrzése és felügyelete alatt áll. E tevékenység nemcsak a lehetőségig körülírt, hanem egészben az alkalmaztatás. a megbízás jellegével bír s felettesnek tartozó felelősséggel összekapcsolt.
