Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
viszonyok: meziódisztális reláció normális. A harapás nem mély, az alsó metszők 14 részében takartak. A mintákon a súlyos arctorzulásra csak az utal, hogy azokon különösen az alsón a kicsiny apikális bázisra jellemző alakot észleljük. A fogazat és az állcsontok koponyához viszonyított helyzetének vizsgálatára profil fényképet és rtg.-képet használunk. Annak állandó hangoztatása mellett, hogy véleményünk szerint rajtuk összehasonlításokat, diagrammok berajzolását, elvégezhetünk ugyan, de a hibahatár igen nagy, különösen jelentékeny pedig akkor, ha a középsíkon kívül fekvő „pontok“ is szerepelnek a „meghatározások, mérések“ alapjául. A fénykép: az áll túl hátul van, a felső ajak (glabelláris síkhoz viszonyítva) túl elől van. Az orrlapnak az áll alsó szélétől való távolsága jelentéktelenü kisebb a szemöldök-orrlap távolságánál. Az rtg.-képen az orbitális sík kb. a szemfog csúcsát metszi. A rágósík a frankfurti vízszinteshez és a spina nasalis ant. és spin. nas. post, közötti síkhoz viszonyítva a „normálisának megfelelő helyzetben van. 2. ábra. A II. eset a) és b) Kezdeti 13 é. és két évi kezelés után készült fénykép. A reáis összehasonlítást megnehezíti, hogy a kezelés utáni kép jobb megvilágítással készült. A nyaktartáa és a hajviselet is fokozza a kedvezőbb benypmást. Összehasonlításkor az utóbbi zavaró körülményeket letakarással kiiktathatjuk. A vízszintes a kezelés utáni (második) képen kissé mélyen van berajzolva. Ez nem történt ugyan szándékosan, de alkalmas annak demonstrálására, hogy milyen könnyen csúsznak be hibák a képeken történő „berajzolások, pontmeghatározások” közben. Esetünkben a vízszintes berajzolása foyalmán elkövetett hiba az orbitalis és glabellaris síkok megszerkesztésekor, gyakorlatilag következmény nélkül marad, mert a vízszintest önmagával közelítőleg párhuzamosan eltolva rajzoltuk be.