Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
11 diszlokált. Esetünkben ezen eltolódöttság nem okoz számottevő kozmetikus hibát. Az intermaxillaris reláció: Az occlusio a bal oldalon közelítően normális. A fogsorzáródás jobb oldalon a hézag záródás következtében a normálistól eltérő: a két nagyőrlő fog kb. V2 kisőrlő szélességnyit előre vándorolván, csupán egy-egy ellenlábas foggal találkozik. A 4, 3,| distalis vándorlása következtében ezek is csak egy-egy ellenlábassal találkoznak. A felső középvonal 2. mm.-rel jobbra tolódott a (minden valószínűség szerint) helyes alsó középvonalhoz viszonyítva. Az arcon semmi oly torzulást nem észlelünk, mely a fogak helyzeti rendellenességével összefüggésbe hozható, illetőleg amely fogszabályozással eltüntethető vagy javítható lenne. Esetünkben a torlódásos helyzetet meg kell szüntetnünk, mert a három fog rendellenes együttállása úgy a paradentium szempont jából káros, mint a helyi szúvasodasi hajlamot nagyon fokozza. Fogszabályozási terv a soron belül álló fog megtartásával: a 5 mögötti fogak distál eltolása kb. 3—4 mm.-rel. A 4, 3j meziális irányú elmozdítása 3—4 nun.-rel. A metszőfogak kisfokú balra történő elmozdítása. A szükséges hely elnyerése után a soron belül álló jobb felső második 'kisőrlő helyremozdítása. A bukkális csücsök esetleg akadályozhatja a sorba mozdítást, ha ez bekövetkeznék, néhány őrlő fogra átmenetileg harapás emelőt kell alkalmazni. Ennek a kezelési tervnek keresztülvitele bonyolult és tapasztalataink alapján valószínű, hogy ilyen terv megvalósítása folyamán kisebb-nagyobb fokú nehézségekbe, akadályokba ütközünk. Ezért a kezelés esetleg elhúzódhatik. A soron belül álló fog eltávolításával a rendellenesség összes gyakorlatilag szambavehetően hátrányos okozatát megszüntethetjük, mégpedig biztos eredménnyel, egyszerűen, és rögtön. Igaz ugyan, hogy a fogak számát eggyel csökkentettük, de véleményünk szerint ebben az esetben a bonyolult szabályozás lényegesen több károsodás valószínűségével jár, mint amennyit (egyébként ép fogazat esetében) egy felső kisőrlő eltávolítása okoz. Összefoglalás: A fogszabályozás célja felfogásunk szerint az, hogy a fogazatot a legkedvezőbb kozmetikus és funkcionális helyzetbe hozzuk és az eredményt lehető időtállóan biztosítsuk. Ezért, ha célunkat ezáltal jobban megközelíthetjük, nem idegenkedünk attól, hogy a szabályozás gyakorlati kereaztülvihetősége, illetőleg a munka lényeges megkönnyítése céljából maradó fogat távolítsunk el. A fogaknak a fogmedernyúlvánnyal és a megfelelő állcsontrészekkel együtt megnyilvánuló helyzeti rendellenességei gyakran az arc kirívó torzulásához vezetnek. Leginkább a nyílirányban megnyilvánuló eltérések kezelésének tervezése
