Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-06-01 / 6. szám
148 2. A fogpulpa idegei harántmetszeten. Különösen szerencsés körülmények között vehettük vizsgálat alá a pulpa velőshüvelyü rostjait egy olyan felső impactált szemfogon, amelynek az apikális része még nem volt teljesen kifejlődve (14 éves gyermek foga). A fog apexe ugyanis, mint tudjuk, csak az áttörési követő harmadik esztendőben képződik ki a végleges és maradandó alakban. A feldolgozásra kerülő szemfog pulpája az apikális tájékon 1 mm széles volt. Ebben a vaskos pulpában a velőshüvelyü rostok topográfiái és számbeli viszonyait igen szemléltetően vizsgálhattuk Haránt irányú metszet az apikális tájéktól kezdve 1028 készült, 6 és 10 mikron vastagságban. A velőshüvelyü rostok vizsgálatára a 6 mikronos metszetek igen használhatóak. Egy-egy tárgylemezen 28 harántirányú metszetet helyeztünk el. A pulpa apikális vége az alveolus szöveteitől egyenetlen széllel szakadt le, ezért láthatók a folytonossági hiányok az apikális részről készült metszeteken. Az apikális tájékról készült metszetek még a fogpulpa fejlődési stádiumait mutatják. Igen érdekes az, amit metszetsorozatokon figyeltem meg, hogy a fogpulpa leginkább primitív részének jellegzetes kucsma alakja (csonka kúp) a pulpa fejlődése közben végig megmarad. A kucsma alakú fogcsíra helyét, a fogfejlődés előrehaladott stádiumában az ugyancsak kúpalakú, még átalakulásban lévő pulpaszövet foglalja el. Mint ismeretes, a Hertwig-féle hámszerv, mely az előrehaladott fogfejlődésnéá a fog növekedési központja, (Fischel, Hattyasy) viszi a gyök éri rész és a pulpa fejlődésében is a vonalvezetést. Az odontoblastok képződése és differenciálódása legelső a pulpa képletei között, úgy a dentin, mint a fogpulpa fejlődése csak ezután következik. Az odontoblastok mögött a perifériás részen fejlődik ki legelőször a fogpulpa normális szövete és a centrális rész alakul át legutoljára. A fejlődési sorrend a gyökérfejlődés egész ideje alatt megmarad. A fejlődő határzóna mindvégig kucsmaalakú. A) Velőshüvelyü rostok. A pulpa keresztmetszeti képén a velőshüvelyü rostok feketére vagy sötétbarnára festett karikák alakjában jelennek meg. A karikák átmérője 1—7 mikron nagyságig váltakozik, összehasonlítva az erekben látható vörösvérsejtekkel, a velőshüvelyű rostok legnagyobb átmérője felel meg a vörösvérsejtek 7 mikronos átmérőjének. A keresztmetszeti képen már csak kevés endoneurium által, de legtöbb helyen a pulpa tipikus alapszövete által elválasztva látjuk az idegrostokat. A velőshüvelyü rostok körvonalai immersio alatt vizsgálva kettősek.
