Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-06-01 / 6. szám
143 gerincvelőből erednek. A hozzájuk tartozó ganglion sejtek az agyvelőben, vagy a gerincvelőben és ezen utóbbi spinális ganglionjaiban fdküsznek. A vegetativ idegeknek is van valószínűleg az agy- és gerincvelőben központi magjuk, ezeknek lokalizációjáról azonban még igen hiányosak az ismereteink. Gyakorlati szempontból azt mondjuk, hogy a vegetativ idegek a paravertebrális ducláncolatból erednek. A paravertebrális ducláncolat az ú. n. ferde összekötő ágak (rami communicantes obliqui) által van összefüggésben a központi idegrendszerrel. A neurontan szerint a periferikus cerebrospinális idegek tulajdonképpen kábelek, amelyek egy-egy ganglion sejtből kiinduló neuritokból állanak. A ganglion sejtet a hozzátartozó neurit tál együtt neuronnak nevezzük. (Lenhossék.) A vegetativ idegek több, de legalább is két neuronból állanak, az ú. n. központi neurqnon kívül ugyanis még ú. n. specifikus, periferikus neuronnal is rendelkeznek. Morphologiai tekintetben a periferikus idegek között megkülönböztetünk velőshüvelyű és velőshüvely nélküli idegeket. Ezen kétféle idegrost jellemző sajátságait szövettani metszeteim alapján később fogom tárgyalni. Az utolsó két évtized idegszövettani vizsgálatai összefüggést derítettek ki az idegrostok morphologiai sajátosságai és az idegek funkciója között. Gaskell (1885) Langley és Schaffer (1922) ijs végeztek összehasonlító vizsgálatokat a fenti összefüggésre vonatkozólag. Ezt a kérdést azonban nagy vizsgálati anyagon összehasonlító histológiai vizsgálatokkal Kiss és munkatársai: Mihálik, Gellert, Bacsich Botár tanulmányozták. Egybehangzó vizsgálati eredményképen meg állapítást nyert az, hogy a cerebrospinális motorikus rostok túlnyomó részt vastag velőshüvelyüek, míg az érző cerebrospinális rostok vékony velőshüvelyüek. Ez a különbség nemi annyira aiz idegrostok átmérőjére, mint inkább a velőshüvely falvastagságára vonatkozik Nagy általánosságban a vastag velőshüvelyü rostok falvastagsága 2—4 mikron, a vékonyaké 1 mikron, vagy még kevesebb. A vastag velőshüvelyü rost teljes átmérője 6—15 mikron, míg a vékony velőshüvelyü rosté 2—6 mikron. Kiss és Mihalik nagyszabású tanulmányukban emberi és állati anyagon csaknem az összes hozzáférhető periferikus idegrostok morphologiájának a funkcióval való összefüggését beható vizsgálat tárgyává tették. Ezen vizsgálatokkal kapcsolatban részletesen tanulmányozták a fenti szerzők a vegetatív idegrostokat is, amelyeket postganglionálisan túlnyomóan velőshüvely nélkülinek találtak.