Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-05-01 / 5. szám
121 Nehány szó az okkluzióról a teljes protézis készítésekor. Irta: BÉKY JÓZSEF dr. Az okkluzió pontos megállapítása — a tökéletes lenyomatok mellett — a teljes protézis készítésének Achilles sarka. Az okkluzió lehető pontos elérésére számos egyszerű műfogás ismeretes: az ujjakkal szájesukáskor az alsó sablon oldalszárnyaira helyezése, Walklioff műfogása, Green temporális fogása, Gysi masseter fogása stb., anélkül azonban, hogy az eredményt magában véve bármelyik is biztosítaná. Az okkluzió pontos meghatározásához vezető eljárás a szakmunkákban szépen le van írva, de a gyakorlatban kevésbé nyer alkalmazást. Ennek alapja a harapási sáncoknak nem a könnyen puhuló és összeragadó viaszból hanem ellenállóbb anyagból (Kerr) való pontos kialakítása, melynek segítségével az okkluziót többszöri nyitó-csukó mozgás útján ellenőrizzük és a sáncokon megjelöljük, sőt módunk van — ha szükségesnek látszik — a symphysis-pályaszög regisztrálásával is ellenőrizni, akár a Gysi-Köhler segédeszközökkel, de akár egyszerűen egy bádoglemez és rugalmas drót segítségével. Ez utóbbi az egyetlen biztos eljárás. Mindamellett való, hogy — talán megszokásból, talán a laboratóriumok takarékos hajlamának engedve — a harapásvételt viaszsáncokkal végezzük, holott az így kialakított okkluzió soha nem meghízható! Ha azonban ezzel azt akarnám mondani, hogy ilyen módon jó protézist nem lehet készíteni, ez éppoly túlzás volna, mintha a Gysiartikulátort minden esetben nélkülözhetetlennek tartanám. De másrészt, ha az okkluzió megállapításánál elkövetett hibát nem korrigáljuk, akkor a protézis nem lesz jó, még ha a beteg idővel meg is szokja. A harapásvétel hibája ugyanis kellő figyelemmel a fogpróbánál észrevehető, feltéve, hogy a nyitó-csukó vizsgálatokat nem akadályozza a sellak-lemez tartásának hiánya és a fogak gyors lazulása. Legyen ezért a sellak-bázis elegendő kiterjedésű, esetleg a széleken visszahajlított, a fogakat pedig lehetőleg erősen ragasztassuk be. Melyek a harapáspróbánál elkövethető hibák? A felső állcsontot nyugvónak tekintve, az okkluziót az állkapocsnak összes lehetséges helyzetei közül egy bizonyos ^jól nnghatározott helyzete adja. Képzeljünk ekkor az állkapocs súlypontján keresztül
