Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
7 Olykor előfordul, hogy egy fog a soron kívül, vagy belül helyezkedik el, a helye pedig olyan módon zárult, hogy a fogazat helyzete ezen fogat nemlétezőnek tekintve, úgy kozmetikusán, mint funkcionálisan kielégítő. Ilyen esetekben megoldás lehetne, hogy a zárult hézagot fogszabályozással kinyitjuk és utána az így nyert helyre a fogat elmozdítjuk. A beteg célja az, hogy a soron kívül álló fog okozta esetleges zavarokat, de főleg az okozott kozmetikus hibát megszüntessük. Részére kielégítő megoldás a fog eltávolítása, sőt ez a megoldás esetleg előnyösebb is, mert egy fog eltávolítása árán a gyors eredmény kielégítő is. Az orvos is a fogeltávolítás mellett dönt olyankor, ha az aktuális szabályozás nehéz és hosszadalmas és, ha mint azt a 2. és 3. alatt tárgyaljuk, a szabályozás következtében még károsodási lehetőségek is fennállnak. Máskor a paciens, illetőleg a szülő azzal a kissé határozatlan panasszal keresi fel az orvost, hogy a fogazatnak megfelelő arcrész túlfejlett, kiáll és kérik ennek megszüntetését. A fogszabályozási diagnosztika fejlődése folyamán különösen P. 17. Simon, majd A. M. Schwartz vizsgálatai alapján tisztázódott az ilyen rendellenességek lényege. A bimaxilláris protrakció (mindkét fogsor a fogmedomyúb vánnyal együtt a normálisan megszokottnál a „szabályos“-nál előbb helyezkedik' el) eseteit Simon szerint a fogsorok hátramozdítasával kezeljük. A teljes fogsor hátramozdításának nehéz volta miatt ajánlják az első kisőrlők eltávolítását, az így nyert hézag felhasználásával aztán csupán a frontális fogakat kell hátratolni az előreugró jelleg megszüntetésére.* Ilyenkor tehát a paciens a kozmetikus hiba megszüntetése céljából keresi fel az orvost és az ajánlja a cél elérésének megkönnyítése érdekében a fogeltávolítást. Ehhez hasonlóan mikor a rendellenességet az okozza, hogy az egész felső fogsor áll a kelleténél előbbre, a szabályozás megkönnyítésére olykor az egyik felső kisőrlő eltávolítását ajánlják. Gyakorlatunkban még azt is látjuk, hogy némely esetben a frontális torlódás szabályozásakor a fogsor laterális irányú tágításával * A. M. Schwartz újabban kimutatta, hogy meglehetős gyakori és jelentékeny a „normális” fogazatnak a koponyához viszonyított elhelyezkedésében a variáció. Ezek egyik faja a „Vorgesehieht": a teljes felső és alsó állcsont a Simon-féle normálnál előbb helyezkedik el. Szerinte ez a változat a mai ízlésnek nagyon is megfelel, ezt világszépségnek elismert filmszínésznő arckép analízisével alátámasztja. A klasszikus görög szobrokon viszont az arc rész a „normálnál” hátrább helyezkedik el.
