Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-04-01 / 4. szám
102 Megnyugtató, okos szóra vágyott mindenki — és minden szem Morelli Gusztáv feló fordult! Az ő finom nyugalmától, bársonyosan cinogaitó tapintatosságától, okos simulékonyságától várta mindenki a békés megoldást: így lett Ö most tizenegyedik éve a kartársaknak szívben fogant bizalmából az Egyesület Elnöke! Az első naptól fogva nekifeszítette széles mellét, pezsdülő tettvágyát az eléje tornyosuló feladatoknak, melyeknek egyik legelseje volt a szakma orvosrendi és orvos-tudományi egyenjogosításáért még elődjeitől megindított küzdelmet továbbvezetni a szakorvosképzés állami rendezésekor. Mint mindig a történelem folyamán, itt is, akkor is, a fogászatot — akkoriban az éppen napirenden lévő fogiorvosi szakképzést — a liamupipőkei-isairokba akarták visszaszorítani: elég lesz neki egy év is a szakorvos-képzésre, a többinek legalább is három év kell. Morelli elnöksége idején érett meg a kérdés a végső döntésre. Minden erélyére, éberségére, okosságára volt szüksége, hogy megértesse a minisztériummal, az orvosi fakultással és mindenkivel, akit illetett, hogy a fogászat már nem borbélyok kezén, tengődik, hogy a foig'ászat orvosok kezén már stomatoiógiává fejlődött, vagyis olyan bő orvosi tudománnyá, mint akármelyik más, hogy a szakorvosképzés tekintetében ugyanolyan jogok és kötelességek illetik meg, mint a többi orvosi szakmákat. Így is lett! Morelli elnök a diadal révébe kormányozta az Egyesület hajóját. Egy másik kemény dió! A fagorvasok örökös kari érdtóke: az ú. n. fogtechnikus-kérdés. Ki ne tudná, hogy ez milyen veszedelmes, vadul hömpölygő és örvénylő ár, amely minduntalan gátszakadással fenyegeti az orvosi jogok bástyáit?! De Morelli elnök áll a gáton! És kémlelve figyel, mint a „Volgái lovas” Beöthy Zsolt látomásában. Aki csak távolról nézi, azt hihetne, nem is csinál mást: csak áll és figyel. Csalódik: nemcsak figyel, szeme lát is, már cselekszik is a maga módján: hozzáértéssel, okos érveléssel, türelmesen és tapintatosan meg tudja győzni a döntő tényezőket arról, hogy az igazság a tudomány, az orvosok oldalán van, nem pedig az empíria, a kuruzslók oldalán; hogy a közegészségügynek törvényes őre a Tudományegyetemen nevelt orvos, nem pedig az ipariskolából kikerült, egyébként igen tiszteletreméltó iparos. Morelli elnöksége alatt izmosodott tovább az Egyesület belső ügykezelése, az egyesületi vagyon gyarapodása, a Jóléti Osztály önállósodása, kihasadása az Anyaegyesületből. Sajnos, itt két nagy, szinte kiheverhetetlen veszteség érte. Fried Samu és Forgáoh Aladár, ez a két remek ember és fáradhatatlan munkatársa, kidőlt mellette. De Morelli Gusztáv vállai Atlas-vállak: ha kell, egymaga hordja az Egyesület minden terhét: meggömyed alatta, de bírja és nemi lankad és nem panaszkodik! Az Egyesület tudományápoló céljait nemcsak elnöki kötelességből, hanem a tudósnak szinte ösztönös szei'etetével és szívósságával fejleszti és viszi előre: a magyar stomatológiai tudomány hírének gyarapítására járt Olasz- és Némethonban, messze Lengyel- és Finnországban. Morelli &iísztáv,t méltóságos Elnök úr! Amit eddig mondottam, az Rólad, de nem Neked szólt. Vedd úgy, mintha nem is hallottad volna. De most hozzád fordulok Morelli Gusztáv, kedves Barátunk és kérlek: szállj magadba agy pillanatra és gondolkodj egy pillanatig azon, tulajdonképpen miért is festettük meg képmásodat? Talán nem is magunknak! Hiszen, hála Istennek, még közöttünk vagy, látunk Téged élő testi és szellemi valóságodban. E képpel inkább
